Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 7-8. szám - Füzi László: Mozgások, fejlődések, ütközések, átalakulások a huszadik században

nem tudta „szétteríteni" a világban, ahogyan ez a mostani időszak sem számolja fel a tömeget, nem teríti szét a „fejlődést", hanem új kizárásokat hoz létre, feltehetően azért, mert ilyen elvont feladatok a különböző időszakok előtt nem is mutatkoznak meg. Ez a század ugyanúgy „belekeveredett" a történések sorába, mint az előző századok, s azt is mondanám, hogy embertelenebb volt az előző századoknál, ha az ilyen összehasonlítások nem lennének történelmietlenek. Az, amit a technika és tudomány területén „fejlődésnek", „haladásnak" szoktunk nevezni, ezeken az embertelen buktatókon keresztül érvényesült, s ez hatott vissza az ember életére. De az árnyoldalak még itt is jelen vannak, Barzun joggal jegyzi meg: „.. .mind a tudomány, mind pedig a technika elveszítette egykori megszentelt emelkedettségét. Egy tekintélyes szakértői csoport korunk nyavalyáinak legfőbb okaként e kettő közös - és roppant eredményes - erőfeszítéseit jelölte meg. A racionálisnak és mechanikusnak túlságosan sokvetülete bizonyul spirituálisán rombolónak. A mindenütt jelenlévő számok, szakkifejezések és fogalmak, a (helytálló vagy hibás) tudományos konstrukciók és formulák uralma a börtönbe zártság légkörét teremti meg. A színes sokféleség hiánya, a szabad idő elvesztése, a természetes, eredeti, feldolgozatlan - nem gyártott - dolgok eltűnése lehetetlenné teszi az egyszerű, tiszta életörömöt."

A huszadik század egyértelműen Amerika százada volt, az első világháborúban és a második világháborúban felvállalt, s meghatározónak bizonyuló szerepe azonban csak segítette nyertes pozíciójának megtalálásában, végső soron az általa képviselt világ szétterüléséhez munkatempója és felvállalt eszményei vezették el. Az élet általa kialakított kereteit azonban sokan kritizálják, John Lukacs „ennek a kavargó és mobilis civilizációnak" a „durva közönségességét" emelte ki, az Ortega hangján megszólaló Barzun pedig így ír: „A munka immár nem képes kielégíteni a szellem igényeit, mert eredménye a legtöbb esetben nem kész produktum, csak résztermék, nagy tömegek foglalkoznak tényleges, manuális tevékenység helyett papírmunkával, s végeznek még megfoghatatlanabb, az interneten megosztott vagy elektronikus levelezésben kimerülő feladatokat. Jutalmazatlan és lélekölő kulimunkák ezek, amelyeknél még az egykori gyárak futószalagjánál végzett robot is üdítőbb lehetett - ezekhez képest a szórakoztatóipar kínálata színes és eleven, s az erőszak és nemiség kendőzetlen bemutatása felvillanyozza az eltompult érzékeket."

Az újabb század felé

A huszadik század utolsó harmadában már megjelentek a következő évtizedek információs társadalmának alapelemei. Az időszak jelképe a számítógép, ennek működése már a közvetlen tapasztalaton túli világban zajlik, az információs forradalom pedig a mikroelektronika, a számítástechnika, a telekommunikáció és a műsorszórás, valamint Castells szerint a génsebészet területét érinti. Ahogy Manuel Castells, ezen az időszak történéseinek rendszert alkotó leírója mondja, az információs társadalom kialakulása „legalább olyan nagyságrendű történelmi esemény, mint a gazdaság, a társadalom és a kultúra anyagi bázisában újabb diszkontinuitás keletkezett." Jegyezzük meg, ahogy az ipari forradalom elősegítette, úgy az információs forradalom is elősegíti a tőke újabb, a korábbiaknál nagyobb méretű koncentrációit, így a korábbiaknál élesebb társadalmi szakadékok alakulnak ki.

30