Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 6. szám - Kovács Krisztina: Az „önértelmezés kísérletei” (N. Horváth Béla: A líra logikája. József Attila)
Társasághoz való csatlakozás körülményeit, szellemi közegét teremti újra. A kor gondolkodás- módjait pontosan ismertető részek nemcsak a néprajzi, a népi hagyományhoz való kapcsolódást is elemzik. Kibontakoznak a barthás időszak verseinek előzményei, középosztály-attitűdjei, filológiai, textológiai vizsgálatok eredményeivel igazolva a mondandót. A proletár művészet poétikája fejezet a kommunista mozgalommal való bonyolult kapcsolatokat, az egyik leginkább mozgásban lévő, újraértelmezett hatást tárgyalja. Ebben a fejezetben a pszichológiai motívumok ismertetése is helyet kap. Végkövetkeztetése egy olyan világkép, amelynek jellegét az eltávolodások ellenére is elsősorban a baloldaliság adja. Az agitatív politikai költészet rész a szocialista korszak programverseinek bő, sok új szempontot is figyelembe vevő összefoglalása. Az elemzés itt a pszichologizáló olvasat kiiktatására törekszik, megállapításai szövegközpontú elemző fejezetben bomlanak ki. Az agitatív költészet motívumainak ismertetése jól használható, az utóbbi évtizedek ellentmondásait is tárgyaló, a különböző beszédmódokat ismertető rész. Az Élettárs a mozgalomban: Szántó /wdif-fejezet a kapcsolat objektív megközelítését adja, kiegyensúlyozza az egymásnak feszülő nézeteket, kultusz és ellenkultusz, magánszféra és költészet kapcsolatát mutatja be. A viszony jellegének, minőségeinek ismertetése azonban megint a lelki alkat felé viszi a szöveget, ami nem is baj, hiszen így a gondolkodástörténeti horizont egyéb dimenziói is kiegészíthetők vele. Egy 2008-ban írt monográfiánál a munkásmozgalmi hatások, motívumok és értelmezési kísérletek kellő távolságba kerülve szemlélhetők, a jelenségek megfelelő árnyaltsággal vizsgálhatók. Erre az elemzői magatartásra a könyvben produktív olvasatok épülnek. A Marxtól Reichig. A forradalom analízise - az analízis forradalma fejezetben a Munkások című vers elemzése során a részletekből kiolvasható megfigyelésekre is van idő: „A szexualitás ilyen hangsúlyos szerepeltetése a társadalomrajzot alkotó leírások között csak a későbbi kommunista-szocialista, a társadalmi célok orientálta, elnagyolt emberkép felől nézve szokatlan, a korabeli munkásmozgalom még nem tért ki e kérdés elől.” A mozgalmi poétika összegzése után a monográfia a freudizmus, freudomarxizmus hatásainak ismertetésébe kezd. A pályára és költészetre gyakorolt hatások részletes ismertetésével a szerző olyan kultikus helyzetet és témát tárgyal, amelyet a József Attila-életmű egyik legfontosabb motívumának tart. A „freudizmus lírizálása" az életművet egyre jobban meghatározó szemléletet mutat, így a kötet is növekvő terjedelemben foglalkozik ezzel a körülménnyel. A magyar irodalomban megjelenő Freud-hatás ismertetésénél megkerülhetetlen a Freudot közvetítő Ferenczi Sándor és a magyar írók kapcsolatának felfejtése. Ezt a szellemi környezetet a Válság és reneszánsz fejezetben a mozgalmi versekkel összefüggésben tárgyalja a szerző. A sok esetben indokoltan feszes, tömör szöveg itt érzésem szerint túl részletesen foglalkozik ismert, a József Attila-kutatáshoz talán nem nélkülözhetetlen területekkel. A Ferenczi és Freud, Ferenczi és a magyar irodalmi szövegek kapcsolatát elemző részek akár el is hagyhatók. A Mélylélektan és szocializmus rész alfejezetében A pszichoanalízis és a magyar irodalom kapcsolataiban A gólyakalifára vagy az Egy elmebeteg naplójára vonatkozó megállapítások idegen testként ékelődnek a József Attila-életművet követő gondolatmenetbe. A Freudomarxizmust tárgyaló fejezetre ugyanez a részletező elemző magatartás jellemző, bár a nagyobb egységet lezáró, az Oda korszakbeli egyedülállóságáról szóló értelmezés igazolhatja is ezt. A könyv itt a költői világkép változásait a párhuzamokkal, hatásokkal együtt vizsgálja. N. Horváth a Wilhelm Reich-szöveg (Dialektikus materializmus és pszichoanalízis) szerepét filológiai szempontok bevonásával fejti fel. A Gide, Koestler életrajzzal, hasonlóságokkal együtt mozgatás érzékletes és szellemes párhuzam, amely azonban ismét a mentális folyamatok, érzékenységek felé viszi a szöveget. Az összevetésből a kommunista párttal megromlott viszony magyarázatát kapjuk, a pontosításra, világos fogalmi gondolkodásra vágyó szerzői szándék megvalósulását láthatjuk: „Vitathatatlan, mást jelentett a fasiszta minősítés 1933-ban, mint később, vagy ma, ám a megbélyegzés, a kizáró elhatárolódás azt a költőt sújtotta, aki - kétségkívül felette állva a napi politikai csatározásoknak - a munkásegység munkások általi megteremtését." Az Analízis és poétika fejezetben az önépítés után az önmegértést ígéri a könyv, amely így az identitás formáit, személyességét helyezi előtérbe. A Magad emésztőt elemző rész az analitikus módszerek, a bűntudat mellett a Babitsosai kialakult bonyolult viszony feloldhatatlanságát vizsgálja. A szöveget itt is az irodalmi, szellemi apa-fiú kapcsolatok hálója uralja. A szerző koncepciójában a Magad emésztő a freudi modellt az esztétika számára adaptálja, az elemzést az analitikus módszerek felé nyitja meg. Az Ódáról szóló fejezet a műfaji metamorfózisokat a versnek inkább az antik műfajhoz kapcsolódását tartja fontosnak. A luhmanniánus modell versszerkezetre olvasása 101
