Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 6. szám - Bálint Ágnes: Télemakhosz-narratívumok a Németh László-életműben (Az Irgalom születése)

László saját magát okolja anyja hűtlenségéért, és lojalitáskonfliktusba keveredik. A hazatérő fogoly sem hasonlít arra, aki hét évvel korábban háborúba indult. A példaképét kereső fiú csalódik a testileg-lelkileg megrokkant apjában.

Sorsának Télemakhoszéval való hasonlóságát maga az ifjú Németh László ismeri fel, amikor már biztosan reménykedhet apja hazatérésében. A még karanténban, de már Magyarországon4 tartózkodó édesapjának írt első levelében így fogalmaz: „Ezekben a napokban épp az Odüsszeiát böngésztem. Nem tudom, miféle színészi ihlet szállott meg, de nagyon beletalálom magam az apjára váró Télemakhosz lelkivilágába, aminthogy Odüsszeusz bolyongásaiban is a Maga még súlyosabb hányattatásának az árnyékát látom. Olyan hű ez a kép, a hűségesen váró Pénelopeiát sem véve ki, hogy mindig több és több szeretettel firtatom a részleteit, s föltettem magamban, hogy ha egyszer hazatértének örömét költőileg megörökíteni időm nyílik, azt az Odüsszeia meséjének drámai földolgozásán átfogom »elkövetni«."5

Apjának tett ígéretét Németh László be is váltotta, igaz, nem szó szerint. Öt jelentősebb Télemakhosz-narratívumot ismerünk (ezek közül egyik elveszett) a Németh László- életműben. (Igaz, egyik sem dráma...) Az alábbiakban ezeket vesszük részletesen szemügyre.

Mielőtt azonban a részletes elemzésekre térnénk, egy hatodik „Télemakhosz- narratívumról" is szólnunk kell, amely azon túl, hogy történelmi dokumentum, az általunk tárgyalt életepizódot egy másik perspektívából világítja meg. Az író édesapja, Németh József is papírra vetette hadifogságának történetét6, és írásának végén néhány oldalon az ominózus hazatérésről is beszámolt. Bár ez a szöveg nem tartozik szorosan vizsgálódásaink körébe, izgalmasnak tartom „Odüsszeusz" élményét „Télemakhoszé" mellé helyezni. Nem célom a történelmi igazság keresése, csupán az összehasonlítás, illetve a párhuzamok illusztrációja.

Németh József szövege sok tekintetben analógiát mutat az öt vizsgálandó megfogal- mazási kísérlettel. Az eltérések többnyire az ő „odüsszeuszi" szemszögéből adódnak. Érdekes, és egyúttal szomorú különbség mutatkozik azokban a mozzanatokban, amelyek a volt hadifoglyokat szállító vonat itthoni fogadóira vonatkoznak. Németh László neves személyiségekre (Horthy Miklós és Huszár Károly) és társadalmi egyesületekre emlékszik, Németh József előtt azonban (érthető okokból) összefolynak a személyek és a szónoklatok. Jól emlékszik viszont arra, amit Németh László egyszer sem említ: a darutollas tisztek és a rendőrök jelenlétére. A hét éven át szuronyokkal őrzött ember számára kitörölhetetlen jelentőséggel bírnak a hatalomnak e fegyveres képviselői, valamivel több mint tíz évvel az események után is.

A Télemakhosz-novella (1926)

Az élmény első művészi igényű megfogalmazására Németh László az apja hazatérése után mintegy négy évvel7 tesz kísérletet. A Nyugat novellapályázatát frissen megnyert fiatal író bécsi nászútja után egy novellát ír, hogy Osvát Ernő figyelmét újra magára vonja. A novellának a Télemakhosz címet adja. Itt beszéli ki először magából ezt a sorsélményt - vele együtt a család titkait, magánügyeit.

4 A Pápa közelében található csóti (korábban orosz hadifoglyokat befogadó) fogolytáborban.

5 Németh Ágnes (1993) 19. levél, Németh Józsefnek, 1921. nov. 10.

6 Németh József (1932,1993): Napló (1898-1911). Hét év (1914-1921). Magvető Kiadó, Bp., 345-347.

7 A Thélemakhosz című novella keltezése 1926, de tudjuk, hogy már 1925 végén készen volt.

84