Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 6. szám - Sipos Lajos: „Mindig lesz benne felfedeznivaló” (A Babits-recepcióról)

lentről felfelé haladó olvasási módot (is) felajánlott. A szóhalmaz alján van az „Én", a tetején a „jog". Az ég felé törő szóhalmaz asszociálhatja Kassák képarchitektúráit is, de idekapcsolhatja a 18. századi képversek emlékét is: ekkor volt divat sort sor alá rakva megírni egy köszöntőverset, aztán mellé tenni egy vizuálisan valami közkeletű tárgyat: keresztet, rózsát, körökből összeállított képet, s az imitáló látványban elrendezni a szavakat, s a vizuális megjelenítéssel sugalmazni egy külön jelentéstartalmat is.59

A posztmodem költészet birtokba vevő gesztusára a legösszetettebb példa Kovács András Ferenc Pro Domo című alkotása. Ennek lírai alanya az egyes szám első személyben megszólaló, az újrateremtő biográfiai „é«"-jével azonos „én", aztán Jónás mint alakmás, meg a cethal, később a személytelenített beszélő, aki mint a szövegen kívüli létező megidézi Babits rímbravúrját is.60

Az utolsó tíz év idézett és nem idézett művei, köztük Orbán Ottó versei (A múzsa csókja, A mester átengedi műhelyét) és a Háy János drámaszövegében elhelyezett Babits-evokáció, A Herner Ferike falujában feltűnő útkaparó-dialógus jelzik, miként kezd új életet Babits versvilága a posztmodem magyar költészetben.

Mindez arra utal, hogy - szemben borúlátó megállapításokkal - a jelenre „hagyományozott Babits-költészet" nem „néma", legföljebb „kevésbé beszédes". „[■■■] a hagyomány [ugyanis] - írta Kulcsár Szabó Ernő - nem akkor szól hozzánk, mikor mi szeretnénk. S mégis ez a hagyomány az egyedüli, ami az újítást akár önmaga ellenében is képes megvédeni a permanenciában való alaktalan feloldódástól."61

Ha megidézzük Babits Mihály műveiben tetten érhető, a humorral rokon „esztétikai szemléletformá"-kát, a groteszk, a játékosság megnyilvánulásait - írta Rába György -, meg a Mozgófényképet, mely „egy füst alatt detektívhistória és a korabeli némafilm paródiája, ugyanakkor az epikus előadás menetét is kifigurázza", A világosság udvarát mint a „hősköltemény" paródiáját, „gondolati absztrakcióját", az Esti kérdés első tizenkét sorát s ennek önéletrajzi motívumokkal való kikerekítését, a bergsoni előhívható emlékezet „működésének" következményének tekinthető verseit, az 1913-ban írt Vakok a hídont, a kassáki költészet lényegét a szimultanizmusban megragadó tanulmányát, az Ádáz kutyámat, a Szobafestést, A gazda bekeríti házát, A kedves arcképe címűeket, a Jónás könyve „humoros és groteszk" leírásait, nyilvánvaló Babits életművének modernsége.62

Juhász Ferenc versprózája, a szekszárdi Babits-emlékház megnyitóján, 2008. november 26-án elmondott Babits! Babits! az életmű egészének változatlanul meghatározó voltáról vall:

[...] már tizenkét éves koromtól Babits Mihály szellemének és erkölcsi szigorának mágneses terében éltem, a Szent Gravitációban, működésének szépsége, gyötrelme, győzelme, kínja, jajgatása és imája magára szívta, ráragasztotta létemet dicsőséges szellemtarajára. Minden könyvét olvastam: regényeit, novelláit, verseit, esszéit, tanulmányait, irodalomtörténetét, kritikáit, lepke-szárnytöve- mézcsöppédes önvallomásait. Ő aranyozta be Dantéval agyamat. Az őfényes, oltáriszentség-tiszta, fehér liliomkehely-szép, édes, édes, édes mustostök-illatú, fólvágott torokvér-bugyogású, az ólom59 Vö. Kozma Mihály, Boros Krisztina nevenapjára = Kilián István, A régi magyar képvers, Miskolc-Bp., Felsőmagyarország Kiadó, Magyar Műhely Madó, 1998,1., 276-277.

60 Vö. Fűzfa Balázs, „Ahogy csak szenteket szabad. Babits versek mint pretextusok és intertextusok - avagy előtanulmány egy készülő irodalomtankönyv Babits-fejezetéhez = Közelítések ... Babits Mihály életművéről születésének 125. évfordulóján, i. m. 481—492.

61 Kulcsár Szabó Ernő, „Nincs benne tűz..." - Babits - 125 - = Közelítések ... Babits Mihály életművéről születésének 125. évfordulóján, i. m., 500., 507.

62 Rába György, Babits ünnepére, Vigília, 2008/11., 831-853.

81