Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 6. szám - Sipos Lajos: „Mindig lesz benne felfedeznivaló” (A Babits-recepcióról)

Illyés Gyula, Rába György, Lator László, Jankovich Ferenc, Fodor András, Rákos Sándor, Juhász Ferenc, Vasad! Péter, Tandori Dezső mellett, a Mamo János-féle idegenkedéssel szemben, megtapasztalható „a Babits-kultusz kissé rejtőzködő, időnként szégyenlős, máskor opponálóan szolidáris" továbbélése is. Lehet, természetesen, azt állítani, hogy egy- egy Babits-motívum, hangzásképzet, rímtechnikai megoldás nem jelenti Babits költészettanának átlényegített továbbélését. Meg azt is, hogy az 1990-es évektől a fiatal költőknél felbukkanó Babits-parafrázisok, -átírások, -idézetek, -vendégszövegek a posztmodem korszak gesztusrendszeréhez tartoznak, akkor is, ha ellendalok, paródiák, „stíl-parókák", ahogyan Bíró József nevezte a sűrítő-kicsinyítő szövegimitációkat.57 Meg azt is lehet mondani, hogy Orbán Ottó idézett versében, meg Petri György 1999-es Amíg lehet című kötetében található Kis elégiában egy jellegzetes babitsi szöveghely vagy utalás igazában a sors- vagy gondolatazonosság kifejezése csupán.

A Babits-átiratok, -parafrázisok, -idézetek, -vendégszövegek száma és sokfélesége a legutóbbi évek magyar költészetében talán arra enged következtetni, hogy a tudományos recepció elbizonytalanodásával párhuzamosan a maguk versbeszédét és szövegstruktúráját folyamatosan alakító szerzők a megtalált Babits-pretextusokkal olyan intertextuális horizontot nyitnak meg, mellyel alkotásaik perspektíváját, polifóniáját növelik-növelhe- tik.58 Kovács András Ferenc Babits Mihály (Egy megzavart verselő a XX. században) című szövegében az eredetileg Arany Jánosnak dedikált Babits-versnek csak a címét változtatta meg. A 84 szóból 3-at kicserélt („mesterünk" - „mesterem", „lantom" - „hangom", „panaszkodni" - „kapaszkodni"), s ezzel egyrészt új jelentést adott a szövegnek. Másrészt jelentésessé tette a szerzői név transzformációját is. A beszélő ezekkel a változtatásokkal az „énelbeszélést" „szakmai-költői" jelenlétté szervezte. Más utat választott Orbán Ottó. Felírta a címet: Esti kérdés. Utána leírt egy kérdőmondatot: „A mindenségen tátongó léket betömni rockzenével?” Majd ezt követően két és negyed sornyi vonalat (jelsort) húzott, utat engedve a virtuális jelsor valóságosra cserélésére, a szöveg továbbírására, meg azt is sugalmazva, hogy a végső kérdésre kifutó Babits-vers ontológiai távlata már csupán ennyi. Másként vette birtokba a szöveget Bodor Béla. A maga Esti kérdésében csak a vers egészét jellemző önmegszólítást érvényesíti, de megszünteti a vers felismerhetőségét, azonosíthatóságát. Az első szógesztussal felcseréli a Babits-versben felsejlő, „lágyan takaró, fekete, sima bársonytakaró"-ként felidézett napszakot a 20. század első felének közismert újságjával, Az Esttel, s a csere révén a „bársonytakaró"-bó\ „zörgőn takaró festék illatú papírtakaró" lett, a végső kérdés helyén pedig felvillan a 20-21. század fordulójának egyik elképesztő borzalma, a hajléktalansors. Varró Dániel eltávolodott az eredeti szövegtől. A Mozgófénykép ritmusára rájátszó Mozi című versében semmit sem vett át szövegszinten az „előszövegből", Babits verséből. Dekonstrukciós villódzás és nyelvi játék Báthori Csaba 2006-ban megjelent könyve, A lírikus 123 epilógja című gyűjtemény. A szerző Babits egyik legkorábbi (már idézett, cím nélküli, a címmel és a megjelenés helyével és módjával új kontextusba helyezett) versét tekintette „pretextus"-nak. A kötetzárás nem indokolt, emblematikussá vált alkotás sokféle (123-nál több) „újraírása" adott (adhat) alapot. Báthori Csaba, mutatóba hozva föl példákat csak, először elhagyta a magánhangzókat, ennek ezt a címet adta: A még felismerhető vers. Aztán a mássalhangzókat: ez lett a Felismerhetetlen vers. Aztán megalkotta a Vers földrengés után című változatot. Az írógéppel leírt szöveg szavait, szókapcsolatait látszólag összevissza hányta. A kúp alakot imitáló halmazzal azonban

57 Tarján Tamás, A parodizált Babits — avagy a paródiák fogalmának változása = Közelítések... Babits Mihály életművéről születésének 125. évfordulóján, i. m., 468.

58 Vö. Jauss, Hans-Robert, Recepcióelmélet - esztétikai tapasztalat-irodalmi hermeneutika. Irodalomelméleti tanulmányok, Bp., Osiris, 1997, 220.

80