Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 6. szám - Vári Attila: Vicinális
sejtelmesen borzongató üzenetét akkor sem értette, amikor látta, s most sem, amikor évtizedek után felidézi. Csak a tehenet és a kutyát látta egész idő alatt. És egy mókust. Egyszer varjú repülhetett a telep fölött, nem látta, csak a károgását hallotta, s éjszaka is csak egyetlen bagoly huhogásának visszhangja jelezte, hogy nem egészen halott a táj. Az a mókus közel jött hozzá, szamócát, korán érő szedret ehetett, mert szája körül, mintha kirúzsozta volna, vörös vonal árulkodott. Éjszaka csak a kihűlő cserepek pengve zizzenő hangját hallotta, s a mestergerendában percegve rágott a szú. Nem tudott napirendre térni a síró asszony látványa felett, és mert szándékosan nem hozott italt magával, nehezen tudott elaludni, s így kitalált mindenféle történeteket arról, hogy miért jajveszékelhetett az asszony. Barátja házának tornácán fekszik a nyugágyban. Lehallgatási jegyzőkönyvek, kézzel és géppel írt feljelentések között keresi a közelmúlt értelmét, s félálomban még hallja, hogy csattogva-csikorogva érkezik a rönkökkel rakott vonat, de nincs ereje felkelni. A mozdonyvezető majd az állomás épületében a polcra teszi a tejeskannát, a fóliába csomagolt kenyeret. Még félig ébren, de már az álom határán. Kisvonat viszi őket, kilencéves, talán harmadikos vagy negyedikes. Gyermektáborba mennek. Mindenkin, még a felnőtteken is piros nyakkendő. Nem személyszállító kocsik, és még csak nem is marhavagonok, amibe bezsúfolják őket. Igazából csak tetejük van és ajtajuk. Körben hegesztett vasrácsok. A vagon elején és végén, a tető szintje fölött fémszék. Később tudja meg, hogy a börtönőrök ülései. A kocsik ajtajától csuklókkal, pántokkal, mint a mozdony csatlóskerekeinek összekötői, tengelyek vezetnek a kerekekhez. Ha kinyitják a teli-fém ajtót, a kerékhez tapad a fékpofa. Ebből nem lehet menet közben kiugrani - mondja egy nagyfiú. A hírhedt börtön mellett nyílt meg néhány éve az iskolástábor. Kátrányozott falú barakkokban van a szálláshely. Olyan iszonyatos, annyira ijesztő, hogy ilyet soha sem lát majd, még a koncentrációs táborokról készült filmek díszletei is emberibbek, mint a fehér porsivatag közepén álló koromfekete épületek. A hajdani őrszemélyzetet kisegítő katonák laktanyája. Szabályos négyszög alakú tér, egyik felén villaszerű ház, a hajdani parancsnoki épület. Ablakain vasrácsok. Nagy vöröskereszt a bejárata fölött. Orvosi szoba, fektető van az emeleten, a földszinten irodák, de itt lakik a táborvezető is. A környéken nincs egyetlen bokor vagy fa, s a barakkerdő fölé magasodik kőfalaival a hajdani börtön, amelyet munkásmozgalmi múzeummá alakítottak, s ezért rendeztek be gyermektábort a kiszolgálóépületekbe. A kommunisták önfeláldozó harcairól szólnak mindennapjaik. Érkezés után négyszögbe állítják a gyermekeket, papundekli-vulkánfíber bőröndökön, faládákon ülnek. Névsorolvasás. Felnőtt csapatvezetők háta mögé sorakoztatják őket. A táj olyan, mintha sok-sok hatalmas napszítta vadászkalapot helyeztek volna a földre. Nem a haldokló moha, még csak nem is a kiégett mezők fakózöldje miatt emlékszik ilyen képtelen képpel gyermekkora színterére, de nem talál jobb 9
