Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 5. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT RADNÓTI MIKLÓS - Bíró-Balogh Tamás: „Megajándékozott egy kötetével” (Radnóti dedikációi mint életrajzi források)

Mint például egy másik Művkoll-tag, a később Radnóti egyik legjobb barátjává lett Ortutay Gyula visszaemlékezése, aki szerint az első találkozás és az első dedikálás így történt: „Álldogáltunk a rektori hivatal (akkoriban quaestorának nevezték) folyosóján. [...] Lepedőnyi beiratkozási lapommal némán álltam az ijedten, tétován kérdezgető elsőévesek közt [...] Mellettem egy alacsony, vékony csontú, kissé görbe tartású kolléga állt, ugyancsak hallgatagon. [...] Nem ismertem az egyetemről, pedig a kezében bölcsészkari lap volt. [...] Ismeri azokat a Szegedi Fiatalokat? - Nékem tetszett, hogy egy elsőéves az akkor bontakozó mozgalmunk felől faggat, s atyai pártfogással közöltem: - Hogyne ismerném, alapító tag vagyok magam is. De miért érdekelné ez önt gólya létére?

A kérdésben rejlő sértésre ügyet se vetett, gyorsan kinyitotta aktatáskáját s kiemelt egy vékony füzetnyi verseskötetet, a Pogány köszöntői megkérdezte a nevem, s a félrehallott t betűt gondosan kijavítva szép írásával ezt: »Ortutay Gyulának kollegiális üdvözlettel Radnóti Miklós« - s odaírta a dátumot is. "3 4

Ortutay maga is utalt arra, hogy ez a találkozás sajátosságánál fogva kínálta magát, hogy anekdotává váljon. „Sokat tréfálkoztunk Miklóssal első találkozásunkról, s végül anekdotává stilizáltuk, általánosítottuk", vezette be Ortutay a történetet, s még azt is hozzátette, hogy „valahogy így történt".11 A dedikációt illetően is nemegyszer éltek a fikcionalizálás lehetőségével: „az már csak az anekdota kerekségéért történt, hogy később ő is, én is úgy meséltük a történetet, hogy a kötetét nyomban első találkozásunkkor öreg szeretettel dedikálta. Nem, ez nem igaz: csak a hűvös kollegiális üdvözlettel szerepel a kötetben, de így kezdődött barátságunk s kapcsolata rajtam keresztül hamarosan az úgynevezett Szegedi Fiatalokkal."

Hogy az Ortutay és Radnóti által mesélt történetben a „kollegiális üdvözlettel" éppen „öreg szeretettel" formulára módosult, nyilvánvalóan nem véletlen, s nagyon is Radnóti valós dedikálási szokásán alapul - tehát valószínűsítő „kerekítéssel" éltek. Közvetlenül talán éppen a Tolnai Gábornak adott dedikáció késztette őket erre, lélektanilag ez megmagyarázható lenne. Mindenesetre az több példával is igazolható, hogy Radnóti „szerette új ismerőseit öreg barátainak nevezni, vagyis sokat számított neki a két ember között pillanatok alatt fellobbanó vonzalom".5

Ortutay azonban, az emlékező önirónia mellett, a célból, hogy a bevallottan anekdotaszerű történet hitelességét megerősítse, megjegyezte: „A könyvet ma is őrzöm." Azaz a dedikációt nem emlékezetből rekonstruálta, hanem az eredetiről reprodukálta - mégis „pontatlanul" idézte. A fennmaradt dedikáció ugyanis csak majdnem egyezik a visszaemlékezésben adott szöveggel (abban azonban teljesen, hogy Radnóti jól láthatóan először valóban rosszul, Ortudaynak írta a címzett nevét). Az ajánlást Ortutay ugyanis bár pontosan, de csonkán közölte. A teljes változat így szól:6

Ortutay Gyulának / kollegiális üdvözlettel / Radnóti Miklós / Szegeden, 1930. október 1.

3 Ortutay Gyula: Szegedi évek. In: Uő.: Fényes, tiszta árnyak. Bp., 1973. 186-187.

4 Kiemelés tőlem: BBT.

5 Ferencz Győző: i. m., 226.

6 Őrzi az ELTE Néprajzi Intézetének Könyvtára. Másolatáért köszönet Molnár Szilviának.

47