Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 5. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT RADNÓTI MIKLÓS - Végh Dániel: Mint észrevétlenül az irodalom peremén (Radnóti Miklós Don Quijote-átdolgozása)

aki - „az idegen nyelvekkel hadilábon áll[t]"26 - kizárólag a Radnóti által is használt Révai-féle kiadás alapján dolgozott.27 Mándy átírásának két legfontosabb jellemzője a párbeszéd és - Genette szavával élve - a „börleszk travesztia" (67): modern nyelven pergő dialógusokká és humorban bővelkedő jelenetekké alakított ugyanis szinte minden elbeszélő részt. Cervantes regényének olyan alapvető rétegeit állítja ezzel reflektorfénybe (gyakran nyers humor, paródia, dialogicitás, tiszteletlenség), melyek a Don Quijote első olvasói számára bizonyosan jobban érzékelhetők voltak, mint az illemhez igazított francia fordítások által befolyásolt XIX. vagy XX. századi befogadók - köztük Radnóti - számára, akik kimért fordítások közvetítésével, történeti távlatból s a kanonikus műnek kijáró tisztelettel fordulnak Cervanteshez. Mándy átírásának nem kevésbé figyelemre méltó elemei a nyelvjátékok és magyar irodalmi vonatkozások, melyek révén a Don Quijote tolmácsolói közül egyedüliként sikerült Cervantes nyelvi humorát és irodalmi utalásrendszerét „lefordítania". A cervantesi beszélő nevekből Mándy - spanyoltudás és francia minta híján - azokat magyarította, melyek hangzásukban magyar szavakra hasonlítanak. Micomicona hercegkisasszonyt példának okáért Cicamica királykisasszonyra (137) változtatja, és Micomico országa Mándy Don Quijotéja szerint „Meotis tavánál lehet" (101). A lovag csak amúgy Rózsa Sándor-osan „össze- vonja szemöldökét" (104), de elhangzik az intertextusként is értelmezhető „csatára, vitézek" (141) felkiáltás és a „sehonnai" (145) jelző is. Radnóti átdolgozása különösen Mándy átírásának nyersességéhez képest visszafogott, ami elsősorban abban nyilvánul meg, hogy tompítja a Búsképű Lovag groteszk és karikaturisztikus vonásait, s sokkal inkább tragikus hősként állítja elénk.

Radnóti szövegének másik vonatkoztatási pontja Győry Vilmos 1943-ban már háromnegyed évszázados fordítása. Talán gyanakodhatunk arra, hogy Radnóti Győrytől kölcsönzött szakaszokon elvégzett változtatásai nemcsak a megcélzott olvasóközönséget szem előtt tartva következtek be, hanem egyúttal a teljes magyar fordítás szövegének olvashatóságáról, érthetőségéről is árulkodnak. Megítélésem szerint Radnóti átdolgozása - ha nem is olyan radikálisan, mint Mándyé - azt is jelzi, hogy Győry (részint azóta is változatlan) megoldásai felett eljárt az idő. Egyetlen kiragadott példa a második kötet 67. fejezetéből:

Az 1926-os szöveg, mely csak helyesírásában különbözik az 1876-os első kiadásétól:

„S már több ízben figyelmeztettelek, ne pazarold oly bőven a közmondásokat, s ne rázd minden lépten-nyomon a szűröd újjából. De úgy látszik, az az intés elhangzó szó volt a pusztában. Falra hánytam a borsót.

26 Vámos Miklós írja visszaemlékezésében: „Kérdeztem, mivel foglalkozik. II faut cultiver notre jardin, felelte, darabos kiejtéssel. Gondolom, köztudott, hogy Voltaire Candide-jának utolsó sora ez. Mándy Iván nem szégyellte, hogy az idegen nyelvekkel hadilábon áll, lefordíttatta magának. Műveljük kertjeinket. Hol az a kert, az Isten szerelmére! - mondta Mándy égre emelt arccal." ÉS, 49/17. (2005. 04. 29.)

27 Az egyértelműen a Révai-kiadásból vett idézetek árulkodnak a forrásról, így Don Quijote Dulcineához írt levele (Cervantes: Don Quijote. Átdolgozta Mándy Iván. Budapest, Vigília, 1943, 89, Cervantes 1942/43, 268) vagy a nevezetes „Az értelem hiányának értelme, mely az én értelmemben mutatkozik, értelmemet annyira meggyengíti, hogy érthető, hogy szépséged ellen panaszra fakadok!" mondat. (Mándy 9, Révai 1942/3, 36)

39