Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 5. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT RADNÓTI MIKLÓS - Végh Dániel: Mint észrevétlenül az irodalom peremén (Radnóti Miklós Don Quijote-átdolgozása)

Radnóti szonetté bővíti. Míg a négyesekben a Győry Vilmos által tolmácsolt cer- vantesi gondolatokat és kifejezéseket variálja, harmadik szakasza - Cervantestől meglehetősen idegen módon - közösséget vállal a megdicsőülő lovaggal, a negyedik pedig a prédikátor hangját idézi:

„Hóbortos volt, akár mindannyian, kik többre s jobbra vágyunk itt e földön, s halálunkig nem hagyjuk annyiban.

Legyen testének könnyű lent e börtön, e sír! a szép erdők, mezők helyett.

Gondoljunk rá e néma hant felett!"

Nem megfeledkezve arról, hogy a fiktív történet Carrasco Sámson szájába adja a fenti szavakat, az a tény, hogy az átdolgozás egészére jellemző tömörítés helyett itt bővítéssel találkozunk, mindenképpen Radnóti módosításának kiemelt fontosságára utal.

S Radnóti módosítása mindenekelőtt az, hogy Don Quijotéje nem groteszk figura: pórul jár, de nem fejjel megy a falnak, és nem szégyeníti meg rendszeresen Sancho (hiszen ezeket a jeleneteket akkurátusán kikerülte Radnóti). A fegyverhordozó pedig - szövegének megrövidítése következtében - egyáltalán nem az a cserfes, feleselő ellenszólam, mint Cervantesnél. Amint a sírfelirat átdolgozásából is kitűnik: a Győrynél szereplő „bolond" szót Radnóti a „hóbortos" kifejezésre cserélte. Fontos megjegyeznünk, hogy a kóbor lovag felszín alatti rezignált életbölcsességét hangsúlyozza Bálint György említett „Szélmalomharc" című írása, de Márai 1942-es előszava is.24 Radnóti továbbá következetesen helyesbíti Cervantes regényének szándékolt vagy szándékolatlan logikai bukfenceit, dramaturgiai bonyodalmait - azaz „bolondságát". Az első kötet harmadát kitevő közbeékelt történetet áthidaló Micomicona-Dorottya megfeleltetést még a francia szövegből veszi át, de saját egyszerűsítése, hogy Sancho nem veszti el Don Quijote Dulcineához írott levelét, hanem azt együtt olvassa el a pappal s a borbéllyal. A forrásául szolgáló kiadásoktól eltérve javítja a Sancho szamarának ellopásával kapcsolatos „cervantesi tévedést" is.25

Radnóti átdolgozását mérlegelve érdemes egy pillantást vetnünk Mándy Iván korábban már szóba hozott átírására is. (A két szöveg eltérő poétikáját pontosan jelzik a paratextuális jelzések: az idézett kolofonon Radnóti munkáját átdolgozásnak, Mándyét - ezúttal a belső címoldalon - átírásnak nevezi a kiadó.) Mándy,

24 Vö. Fried István: „Márai Sándor és a spanyol világ." Nagyvilág, 2001/7. 169-183.

25 A Révai-féle kiadások XXIII. fejezetében hosszú fordítói lábjegyzet taglalja Cervantes feledé- kenységét, regényének következetlenségeit. Vö. Csuday Csaba: „Öt pont a magyar Don Quijote történetéhez." Holmi, 2005/3., 322-325.; Bikfalvy Péter: „Győry Vilmos, a Don Quijote fordítója (Kis magyar palimpszeszt)." Filológiai Közlöny 2006/ 3—4 (2008), 293.; Francisco Rico: „A Quijote szövegtörténete.'' In Cervantes és a Don Quijote. Szerkesztette Csuday Csaba. Piliscsaba, PPKE BTK, 2005,185-235.

38