Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 5. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT RADNÓTI MIKLÓS - Végh Dániel: Mint észrevétlenül az irodalom peremén (Radnóti Miklós Don Quijote-átdolgozása)

kiadó - ahol Cervantes regénye több fordításban és számtalan alkalommal megjelent - „Bibliothéque Rose Illustrée" sorozatában megjelent, Bertall és Forest által illusztrált változata, mely Filleau de Saint-Martin azonos című, 1670-es években készített fordításának átdolgozása. A Radnóti által használt példányok felkutatása mindeddig nem járt sikerrel, és azt sem zárhatjuk ki, hogy a kötetek nem is az ő tulajdonát képezték. A francia könyv a megbízással együtt akár Cserépfalvitól is érkezhetett, aki fiatalkori párizsi tartózkodása alatt éppen a Hachette-nél dolgozott raktárosként.19

A francia szöveg - átdolgozójának neve a birtokomban lévő 1924-es kiadásban nincs feltüntetve - voltaképpen Filleau de Saint-Martin fordításának csonkolt változata: szövege azon alapszik, ám a kitérések, beszédek java része, valamint jó néhány kevésbé fordulatos kaland hiányzik belőle.20 A XVII. századi fordító, sorban a harmadik a franciák közül, persze maga is jócskán élt kihagyásokkal és rövidítésekkel, továbbá a spanyol szöveg vaskosságát is a francia ízléshez igazította (később pedig két apokrif kötetet is megjelentetett). A francia nyelven megjelent Don Quijoték közül ez az első, amely valóban franciára fordította Cervantes művét, amennyiben a korábbi görcsös, szó szerinti fordításokhoz képest élvezetes francia szöveget hozott létre Filleau de Saint-Martin. Talán ennek is köszönhető, hogy a fordító a Dauphinnek, XIV. Lajos fiának ajánlotta négy kötetben kiadott munkájának első könyvét.21

Ebből az eredeti művel szemben a célnyelvi szempontokat előnyben részesítő, az ifjúság számára átdolgozott francia változatból kölcsönözte Radnóti saját változatának struktúráját és dramaturgiáját. A fejezetbeosztáson a megrövidített francia kiadáshoz képest némileg alakított: Don Quijote első útját vissza-egé- szítendő beillesztette eredeti helyére a francia kötetben nem szereplő, András juhászbojtár felszabadítását elmesélő kalandot. így azonban új, Cervantesnél (és a cervantesi tagolást tökéletesen tiszteletben tartó, csupán egyes részeket elhagyó Hachette-kiadásban) nem szereplő fejezet jön létre. Később hasonló módon eljárva, a Hachette-hoz képest új fejezetet nyitva éppen az eredeti struktúrát állítja helyre, amikor Sancho kormányzóságának - Cervantesnél egy közbeékelt fejezettel elválasztott - szakaszait bontja meg, vagy amikor a történet végét szakasztöréssel lassítja. Teljesen elhagyja azonban a fogadóbéli kalandot, melynek — megfelelően finomított - burleszkjelenetein a Hachette-kiadás olvasói jól szórakozhattak, s helyére a Don Quijote szerencsés „győzelmével" végződő, bencés barátokkal és a biscayai hölggyel megesett kalandot illeszti (9. fejezet).

19 Cserépfalvi: i. m., 29.

20 Ezekről az átdolgozásokról írja Gerard Genette: „Don Quichotte allégé de ses discours, digressions et nouvelles rapportées" (Genette, Gérard: Palimpsestes. La litterature au second degré. Paris, Seuil, 1982. 266.)

21 A Don Quijote francia fordítás- és fogadtatástörténetének első két évszázadát 1500 oldalon feldolgozta Maurice Bardon: „Don Quichotte" en France au XVlle et au XVIIIe siécle. Paris, Honoré Champion, 1931. Slatkin Reprints 1/327-346. A szóban forgó fordításról a következőket írja: „omissions et allongements, suppressions et paraphrases [...] cédé á son goút de Vattenuation, de lafausse élégance" (334); „Filleau de Saint-Martin a naturálisé en France le Don Quichotte." (345)

36