Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 5. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT RADNÓTI MIKLÓS - Végh Dániel: Mint észrevétlenül az irodalom peremén (Radnóti Miklós Don Quijote-átdolgozása)

Don Qui/ofe-átdolgozás munkálatai és a regény iránt érdeklődő Bálint György sorsa fölötti beszélgetések között sem. Amennyiben helytálló a keletkezéstörténet mozaikjait egymás mellé illesztő hipotézisünk, Radnóti Don Quijotéja olyan költeményei közé illesztve értelmezendő, mint a Federico Garda Lorca és Bálint György sorsát tematizáló elégiák és eclogák, a Mint észrevétlenül, vagy az Orpheusz nyomában műfordításai.

Mielőtt azonban a szöveg elemzését és értelmezését megkezdenénk, a Cserépfalvi kiadásában készülő kötet még egy nem jelentéktelen kontextusára kell utalnunk, s ez nem más, mint Mándy Iván szintén 1943 karácsonyára, a Vigilia felkérésére és gondozásában megjelent, mára azonban gyakorlatilag elfeledett átírása.15 A megfelelő Cervantes-fejezetre csak igen távolról emlékeztető „Don Quijote és Don Gomoco" című fejezetet (89-92) Mándy arra használja fel, hogy saját irodalmi környezetét a „szövegbe beleírja":16 Don Gomoco (Cervantesnél Cardenio) vendéglőkben írja legjobb verseit, egy bizonyos Don Apuleya de Felfalám „velelm] viteti el a műveit a kiadókhoz". Míg az eddig mondottakban Mándy fiatalkori önarcképére ismerhetünk rá, a fejezetet lezáró szarkasztikus mozzanat mintha Radnóti mátraházai pihenésére utalna: Don Gomoco ugyanis Don Quijote dárdáját mankóként használva sántának tetteti magát, hogy beutalják egy üdülőbe... Vajon milyen viszony húzható a Vigilia és a Cserépfalvi egyszerre megjelent Don Quijotéja között, különösen, ha figyelembe vesszük Radnóti és a katolikus kiadó egyre hidegebb viszonyát?17

„korábbi szövegekből készített »válogatás«"

Ha nem is tudjuk egyelőre minden kétséget kizáróan felgöngyölíteni Radnóti Don Quijotéjának keletkezéstörténetét, forrásait illetően jóval biztosabb talajon járunk. Amint az az 1943-as kötet kolofonján olvasható: „Az átdolgozó haszonnal forgatta Cervantes remekművének György [sic!] Vilmos-féle teljes magyar fordítását (Az elmés nemes Don Quijote de La Mancha, Révai, é.n.) és az ifjúságnak szánt francia átdolgozást (Histoire de Vadmirable Don Quichotte de la Manche, Hachette)." A magyar fordítás bizonyosan az 1926-os, Schöpflin Aladár által is recenzeált kiadás,18 mivel mind az 1942-es, mind az egy évvel későbbi kiadás tartalmaz évmegjelölést. A meglehetősen hiányosan hivatkozott francia szöveg pedig a párizsi Hachette

15 Possonyi László: Tettenérés. Budapest, Ecclesia, 1980. című könyvében emlékszik így vissza: „A fiatal Mándy Iván elbeszéléssel, Hunyady István versekkel jelentkezett, s mondani sem kell, hogy ők sem zörgettek hiába. Mándy Iván egyébként a Vigilia könyvkiadótól is kapott munkát. Megindítottuk az Ifjúság klasszikusai című sorozatunkat, és mind Cervantes Don Quijote-y'át, mind Mark Twain Koldus és Királyfi című művét Mándy Iván dolgozta át a fiatalok számára. Oly jól végezte ezt a munkát, hogy reá hárult Beecher Stowe Tamás bácsi kunyhója, a rabszolgaság eltörléséért indított mozgalom bestsellerjének átdolgozása is. ” (253)

16 Balassa Péter szerint Mándy prózájának irodalmiságának kulcsa „ az irodalom szétírása, illetve a már meglévő klasszikus szövegbe való beleíródás ", aki e poétika előképeként említi is Cervantest, ám anélkül, hogy a Don Quijote és Mándy kapcsolatára kitérne. (Balassa Péter: „Mándy és az írás-olvasás", Holmi 1996/4, 566-567.)

17 Lásd Radnóti 1942. január 26-i naplóbejegyzését (Radnóti Miklós: Ikrek hava. Napló. Budapest, Osiris, 2003., 185.) Vö. Ferencz Győző: Radnóti Miklós élete és költészete. Budapest, Osiris, 2005., 507-511.)

18 Cervantes: Az elmés nemes Don Quijote de la Mancha. Fordította Győry Vilmos, bevezette Dr. Wildner Ödön. Budapest, Révai, [1926]. A kiadás évét Rákosi Marianna határozta meg idézett bibliográfiájában.

35