Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 5. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT RADNÓTI MIKLÓS - Péter László: Tápé, öreg este
A helyi hagyomány ismerete nélkül viszont nem világos, mit akart Radnóti mondani azzal a metaforával, hogy a tápai fiú a csillagok nélkül nem nő nagyra. Ezt a különös képet Baróti magyarázata is elkerülte. O a vers egészének kezdettől hangsúlyos sötétjét tartotta fontosnak, szembeállítva az impresszionista festészet látványos színragyogtatásával. Laczkó „a kicsi legény" valamiféle hiedelméről beszélt, de nem fejtette ki. A falu legjelesebb szülöttétől, Ilia Mihálytól, tápai dolgokban legilletékesebb barátomtól, munkatársamtól, kaptam érdekes és meggyőző magyarázatot. Szerinte Radnóti hallhatott a helyi hagyományról, amely szerint „ha a csillagok magukra húzzák a takarót", azaz olyan sötét van, hogy a szüleit hazaváró kisfiú nem látszik, akkor az egész napi munka után hazatérő apja nem mondhatja neki, hogy „nagyra nőttél, míg nem láttalak". Ez szokásos szólás volt estelente, erősíti meg Ilia Mihály, hozzátéve, hogy ezt Radnóti jól megfigyelte. Laczkó Andrásnak meg az a megfigyelése helytálló, hogy a vers addigi, ember nélküli világa a 'kicsi legény' említésével lép be a szobába. De azért hazafelé jönnek szekéren és papírral ápolt glóriákkal sötéten a gazdák, s eldőlnek, ha asszonyuk kilép meleg szoknyáiból előttük, és szolgálva hozzájuk bontja a testét melegen! Baróti - és föltehetően az ő nyomán - Laczkó András e versszaknak Radnóti ekkori költészetét annyira jellemző erotikus vonásait hangsúlyoza.18 Baróti így: „A parasztemberek szintén »sötéten« jönnek hazafelé a kopár, téli akácok között, még szeretkezésük sincs azzal a ragyogó fénnyel körülvéve, amely az ekkori Radnótinál különben sohasem hiányzik, ha szerelemről szól. "19 Laczkó pedig így: „A határ, az útszéli bokrok, kazlak körül erotikus képzetek sokasága rajzik, s ezek után — mondhatni — törvényszerű, hogy a parasztszoba levegőjében ugyancsak töményen jelenik meg. A Tápé, öreg este harmadik szakasza teljesen erre épül." Ezt ugyan erős túlzásnak tartom, de a strófa nagyobbik felére, utolsó három sorára, kétségtelenül érvényes. Nem lehet véletlen, hogy a budapesti királyi ügyészség is „szemérem elleni vétség" címén kifogásolta ezt két és fél sort: „eldőlnek, ha asszonyuk kilép / meleg szoknyáiból előttük, és szolgálva hozzájuk bontja a testét melegen!"20 Értelmezésre szorul a papírral ápolt glória: szokatlan, de hihető Barótinak (talán közös emléken alapuló) magyarázata: 'a kocsilámpa helyett használt, papirossal körülcsavart gyertyákat jelenti'. A keménypapír a lángot védte. Nem költői erény egy versben, egymáshoz közel, azonos szó, ige alkalmazása. (Ha csak épp az ismétléssel nem akar a költő valamilyen összefüggést sugallnia.) Az első versszakban a tehenek, a harmadikban a gazdák dőlnek el, ott pihenésre, itt szeretkezésre. 18 Laczkó András: A látott világ visszaadásáért. Napjaink, 1979. 5. sz. 4-5. 19 Baróti: i. m. 169. 20 Ferencz: i. m. 221. 28
