Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 5. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT RADNÓTI MIKLÓS - Péter László: Tápé, öreg este
A kutya a falusi ház természetes „kelléke". Juhász Gyula tápai verseinek is nélkülözhetetlen szereplője. Nem túlzás, ha állítom: funkciója van a versben, mondanivalójának hangulati fokozásában. „S a bakter a vak éjszakában t Kutyákkal kezd nagy háborút..." (Magyar falu csöndje, 1915). „Kutyák vonítanak a holdra fel..." (Tápai lagzi, 1923). „Az ember medve, alszik és morog. / Benn emberek és künn komondorok." (Uo.) „A Bodri szűköl, a havat kaparja..." (Magyar tél, 1924). Radnóti versének utolsó strófájában csak a falu egyik jellegzetes, érdekes színe, akár a figyelő gyermek és a ház másik elengedhetetlen háziállata, a macska: Kinn kutya nappali mérgét játssza a lánccal, benn a gyerek figyel még ó szemekkel s a macska! És szerető zajban álmodnak együtt már, köcsög tejekről boldogan, nyáluk csorgatva a vackon! A csörgő nyál szintén ismétlődő kifejezés Radnóti költészetében: nem ebben a versben ugyan, de az ugyanebben az évben, még január 11-én írott Pogány köszöntőben is előfordul. Utoljára pedig az 1944. október 24-én született harmadik Razglednicában, immár tragikus változatával: „Az ökrök száján véres nyál csorog... "21 3 Laczkó nem félt bírálni a költőnek pályakezdését jellemző fonákságait, a 'banális jelzőket', 'meghökkentő furcsaságokat'. Fölveti, hogy nem ezek határozzák-e meg a verset, kevésbé a paraszti lét valóságos rajzolata, amely alapján — furcsa ellentmondásként mégis - „kis lírai remeknek" minősíti. Baráti könyvének különféle helyein eltérő jelzőkkel értékeli: hol egyszerűen szépnek, hol kiemelkedőnek, kétszer is erőteljesnek. Ezek mértéktartóbb, elfogadható értékítéletek. Baráti is a vers értékes ismérveiről próbál meggyőzni bennünket: „Képeiben épp ezért nem csupán költője groteszk hajlamának kivetítését látom. Már akkor tendenciát éreztünk benne, amikor még csak kéziratban ismertük, és olyan értelmezéssel olvastuk, hogy groteszk képeinek sorozata a parasztság akkoriban divatos romantikus színezetű eszményítésével szemben valóságos életük változásáért kiáltó lehetetlen, »groteszk« voltára utal." Ezt belemagya- rázásnak, apologetikának vélem. A valóságnak megfelelőbben, érvényesebben jellemezte Radnóti e kísérleteit Pomogáts Béla: „Arra törekedett, hogy költészetének hangoltságában is átfogja a kétkézi dolgozók széles táborát, tehát nem csak a munkásságot, hanem a parasztságot is. Ezért tett próbát a népnyelv kifejezéseivel, akár nyers és kihívó fordulataival. És minthogy ehhez a stílushoz nem voltak természetes eszközei, népiessége tudós forma, tanult népiesség volt, akárcsak később az afrikai néger folklórt utánzó játékai. Valójában egy városi 21 Uo. 744. - Változata, az ökörnyál (amely nem növénynév, mint a szerző írta, hanem a póknak ősszel a levegőben röpdöső fonadéka) az Októberi vázlat (1930) és a Hajnal (1935) című versekben fordul elő. 29
