Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 5. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT RADNÓTI MIKLÓS - Tornai József: Radnóti közöttünk
alapja a condition humaine-nek. Csakhogy az ősi szövegek itt a XX. századnak, a második világháborúnak és természetesen a költő rabhelyzetének a medrében hullámoznak. Olyan méltósággal, amely a drámával ellentétben áll. A roppant feszültséget így teremti meg. A kimért hangban a borzalommal: Ékezetek nélkül, csak sort sor alá tapogatva, úgy írom itt a homályban a verset, mint ahogy élek, vaksin, hernyóként tapogatva a papíron Rémhírek és férgek közt él itt francia, lengyel, hangos olasz, szakadár szerb, méla zsidó a hegyekben Fekszem a deszkán, férgek közt fogoly állat, a bolhák ostroma megindul... Mint a szögek a Megfeszítettbe, úgy döfnek ezek a képek, sorok. Lehetséges ez a tökéletes kiszolgáltatottság? Lehetséges. Tolnai Gábor, a régi barát úgy tudja: volt Borban valamilyen választási lehetőség. Radnóti elmehetett volna partizánnak. Végül úgy döntött, biztonságosabb itthon, Magyarországon. Ezzel vége. Beteljesedett. Abdáig hajtják a magyar őrök a foglyokat, s ott a tehetetlen, csontig soványodott rabokat a maguk ásta gödörbe lövik. Utoljára, Borban, megszületik az Erőltetett menet a befejezés reménykedő két sorával: de hisz talán lehet még! A hold ma oly kerek! Ne menj tovább, barátom, kiálts rám! s fölkelek! Már csak a razglednicákra marad idő és egyúttal élet. A négy levelezőlapra írt vers keltezése: 1944. augusztus 30. a hegyek közt, Cservenka, 1944. október 6., Mohács, 1944. október 24. és Szentkirályszabadja, 1944. október 31. Ez Radnóti örökhagyása, művének csúcsa. Ilyen közeire csak József Attila utolsó verseiben kerül az írás az élethez (íme, hát megleltem hazámat, Édesanyám, egyetlen, drága..., Drága barátaim...). Hosszú évekkel ezelőtt (1972) írtam már a razglednicákról. „A nyilas őrség okkal, ok nélkül lőtte, kínozta őket. Sebesültek, kiéhezettek, rongyosak, erőtlenek voltak... És a költő még írt, írt, amikor már minden más költő megnémult volna a rettenettől... Ha van hősiesség, akkor ez az: egy összerombolt, gonosz világban az utolsó pillanatig a művészi kifejezés tökéletesítésén fáradozott. "Akkoriban a negyedik, az utolsó razglednica foglalkoztatott. A költő ebben már nem képes a teljesen szimmetrikus megformálásra. A hét sorban öt gondolatjel van. Mindegyik a legvégzetesebb szavakat választja el a szövegtől: „tarkólövés, így végzed hát te is, súgom magamnak, csak feküdj nyugodtan, der springt noch auf". Ezt a német mondatot (Az még fölkel) én annak jelzéseként értelmezem, hogy Radnóti láttatni akarja a szőke SS-katonákat, akik szintén ott menetelnek a foglyok mellett. 12
