Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 5. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT RADNÓTI MIKLÓS - Tornai József: Radnóti közöttünk

Ez a „hej, Federico Garda!" hosszú évekig a szívembe nyilallt még azután is, hogy először olvastam. És a demokrata, humanista Radnótinak természetes, hogy tele volt lelkesedéssel a költészete a forradalom sikerei hallatán, de keserűséggel, mikor Franco diktatúrája ráborult az országra. Ma már azt is tudom: miután a költő Madridból visszautazott szűkebb hazájába, Granadába, a francóisták elhurcolták, de a hadsereg (García Lorca nem volt kommunista) egy ideig nem tudta, mit kezdjen a nyilvánvalóan forradalompárti értelmiségivel. Aztán jött a tábornok közvetlen telefonja, hogy tarkón kell lőni.

így halt meg.

De a forradalom nem úgy végződött, ahogy Radnóti is tudhatta: hogy Franco német és olasz egységek, fegyverek, repülők segítségével tudott csak a köztársaságiak fölébe kerülni.

A köztársaságiakat, ahogy a derékhadat hívták: az anarchistákat, Sztálin ítélte, Moszkvából, vereségre. O vonta vissza a Spanyolországban harcoló orosz egységeket, tiszteket és vadászrepülőket (otthon többnyire kivégzés volt a „jutalmuk", ismerem egyik-másik életben maradt „spanyolos" vallomását). A köztársaság mellett állókat: Hemingwayt, Dos Passost, George Orwellt megdöbbentette, hogy a szovjet tanácsadók egymás után végeztetik ki a legkiválóbb tiszteket, hogy a vezetők nélkül maradt katonák minél előbb elvérezzenek a tábornok ágyúi és géppuskái előtt. Mi lehetett Sztálin terve? Éppúgy nem az én dolgom itt ezt megfejteni, mint annyi más irracionális akcióját.

Hogy Hitler milyen apokaliptikus éveket szán Európának, azt viszont Radnóti egyre tisztábban látta: versei szinte híradásként adják ennek tanúságát.

Ezeknek a verseknek a súlya, végzetes ereje úgy nő, ahogy a háború felénk közeledik. A címek, a kifejezések, metaforák azóta jól ismert szállóigékké váltak. (És mi mutathatná jobban egy költő profetikus nagyságát?) Ilyen a Sem emlék, sem varázslat, az eklogák egyre elsötétülőbb hexameterei vagy a Töredék egymást erősítő freskóinak vádbeszéde. Az abbahagyhatatlan leleplezés és sikoltozás:

Oly korban éltem én e földön, mikor az ember úgy elaljasult, hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra, s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg, befonták életét vad kényszerképzetek.

Nem tudom eldönteni (talán nem is lehet!), melyik refrénnel induló strófa megbélyegzőbb fajunkra. O volt a „rettentő szavak tudósa, Ésaiás". Radnóti nem tudhatta, mi következik a nyugati és a keleti „demokrácia" győzelme után, mikor az ember még jobban „elaljasult", mint az ő kálváriájának idején. József Attila, az annyira szeretett és nagyra becsült társ sem tudhatta: nem érte meg. Illyés a harmadik „jövendőmondó" megtudta, neki föl kellett ébrednie. És odakiáltotta a világnak az Egy mondatot föld alatti barátai helyett is.

Egyetlen XX. századi magyar költő (még Ady, ha él) sem írhatta meg a csalódásnak és haragnak ezt a ráolvasását, csak ő.

9