Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 5. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT RADNÓTI MIKLÓS - Tornai József: Radnóti közöttünk
Radnótinak legalább megmaradhatott a hite a humanizmusában, Európa fölvilágosult hagyományában. Bárhogy mélyült alatta az embertelen mocsár. Bármennyire fokozták pöffeszkedő őrei a kényszermunka gyötrelmeit. Nem tudom, kellő nyomorúságukban el tudjuk-e képzelni, amilyen körülmények között Radnótiékat dolgoztatták? Idézek a Naplóból: „1942. július 7. Az altisztek berohannak a szállásra, - vigyázz! »Senki a helyéről el nem mozdul, senki a zsebébe nem nyúl, nem érinti a holmiját! Értik?« Tíz percig állunk, majd »Leülhetnek, de senki sem mozdul!« Egy félóra múltán kihordatják a szerelvényünket az udvarra. »Mindenki a szerelvénye mögé áll!« Mögé állunk. »Hátra arc« - süvölt a vezényszó. Megfordulunk. Az altisztek megrohanják a sorokat, kibontják a hátizsákokat, takarókat és - szitkozódik, »hogy lehet valakinek ennyi kacatja!« »Forduljon meg!« Megfordulok. »Ez mi?« »Arany János költeményei, az a Toldi például.« »Minek?« »Olvasni.« A Toldi szerelmének már leszakította kotorászás közben a címlapját, látom. Tűnődik, majd elviszi megmutatni. Csikorgatom a fogam. Visszahozza." És így folytatódik tovább a megalázás, brutalitás, perverz fegyelmezés. Mit érezhetett a költő, hogy a saját anyanyelvén hangzik el mindez az ember-, magyar- és irodalomellenesség? Szégyellem magam. Most fél évszázad után is? Hát ilyenek vagyunk mi, Rákóczi, Kossuth, Csokonai, Bethlen Gábor, Berzsenyi, Babits, Ady, Kosztolányi, az 1849-es mártírok, Petőfi, Arany, Széchenyi nemzete? írhatnám tovább az őrület példáit. A „halálraítélt járkál csak" tovább. Remekművekbe suttogja, amit csak költő mondhat el: Mikor kiléptem a kapun, tíz óra volt, fénylő keréken pék suhant és énekelt, gép dongott fenn, a nap sütött, tíz óra volt, halott néném jutott eszembe s már repült felettem mind, akit szerettem és nem él, sötéten szállt egész seregnyi néma holt s egy árnyék dőlt el hirtelen a házfalon. Csend lett, a délelőtt megállt, tíz óra volt, az uccán béke lengett s valami borzalom. (Béke, borzalom) Én ezt a „valami borzalom "-ot nagyon fiatalon, diákkoromban olvastam először. Most még szörnyűbbnek találom. Az előérzetet, amely Radnóti tudatának vezetője volt. Tudta már 1937/38-ban mi következik? Az eklogák következtek, a halálba roncsoló táborok. És a költő pokolra szállásával egy időben a költő magasba emelkedése. Nehéz erről pátosztalanul beszélnem. Inkább sírnék. A nagyságnak miért van ilyen megfizethetetlen ára? Vagy Radnóti megfizette? 10
