Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 5. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT RADNÓTI MIKLÓS - Tornai József: Radnóti közöttünk

hogyan lépett túl az európai kultúrán, hogyan nyitott kaput az afrikai, íratlan költészet felé a mítoszok és ősi énekek fordításával. Ha nem ismertem volna a Karunga, a holtak ura című mítoszátköltéseit és a fekete törzsi énekek többi darabját, talán sose fogok hozzá az egész világ civilizáció előtti költészetének fordításához (Boldog látomások, 1977). Nyelvi, ritmikai megoldásai elemi hatással voltak rám.

És van-e a magyar líra történetében még egy verseskönyv, amelynek olyan tragikus legendája van, mint a Tajtékos ég? Petőfit ledöfték a cári seregekbe besorolt lengyel dzsidások, József Attila a vonat kerekei alá feküdt, de Radnótit magyar bakák lőtték agyon Abdán! Jártam ott az emlékműnél. Van-e még magyar költő, akit tömegsírból kellett kiásni? És van-e, aki az utolsó percéig költő volt, írt, és verseit - szinte halálos üzenetként - hátrahagyta nemzetének a kabátja zsebében?

Az írásnak ő volt a legnagyobb hőse (a szó legősibb, legnemesebb értelmében) a XX. század Európájában.

Milyen szorongató és fájdalmas, ahogy kötetről kötetre halad a „bevégeztetett" krisztusi sorsa felé! Már az 1936-os Járkálj csak halálraítélt!-ben érzem ezt. S ott a bizonyíték:

Az ég áfáidig ér! vonulj a hallgatag erdők felé, komisz jövőd úgyis elkísér és sorsod úgyis lankadó, mint holtrasebzett őzeké.

És holnap már lehet, hogy utolszor tétováz ajkamon elillanó leheleted s halott arcodra árnyakat a hulló bombák árnya von.

(Decemberi reggel)

Halott arc 1936-ban? Igen, mert Hitler már uralmon volt, elkezdődött a spanyol polgárháború. Ezt Radnóti is tekinthette a második világháború kezdeti viharfelhőjének.

Mindig emlékezetes marad nekem a Hispánia, Hispánia, majd a Federico García Lorca:

Mert szeretett Hispánia s versed mondták a szeretők, - mikor jöttek, mást mit is tehettek, költő voltál - megöltek ők.

Harcát a nép most nélküled víjja, hej, Federico García!

8