Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 4. szám - Botka Ferenc: Nagy Lajos király – Arany János – a Toldi szerelme nyomán Itáliában

Megvan a konfliktus - de csak a királlyal, aki megdühödik Toldira, mert az tettével megszegte a lovagi törvényt. Az azonban kegyvesztettségét nem veszi túl komolyan. Úgy véli, „csak" idő és alkalom kell a bocsánathoz. A lényeg, hogy Piroskával egymásra találtak. - Folydogálnak Arany gyönyörű sorai, de semmi közük sincs a Toldi befejezésében jelzett bejelentéshez. Abba is hagyta az 1849 és 1853 között írt hét éneket. (Hangvételük ott folytatódik, ahol a Toldi estéje befejeződött; az elbeszélés lélegzetét követő énekek hossza is nagyjából megegyezik a kezdetekkel.)

Nem telik sokba (1853 és 1855 között), szerzőnk újra előveszi Toldit és Piroskát. Ezúttal hőse már beszáll a küzdelembe, igaz, csak virtusból - és a Piroskával váltott tekintet nélkül. Egy kétbalkezes társa, Tar Lőrinc vértjében nyeri meg a tornát. Ám amikor megismeri és megszereti a küzdelem tétjét, Arany Jánosnak ismét megesik rajta/ rajtuk a szíve. Még akkora konfliktus se támad, mint az előző változatban. A „felek" megegyeznek. Toldi még aznap eljegyzi Piroskát, Tar Lőrinc viszont kárpótlásul megkapja Toldi unokahúgának, Toldi György lányának, Ételkének (ekkor még ezt a nevet kapta) kezét.

Újabb zsákutca.

Viszont látványosan lépett előre a nagy műhöz szükségeltető téma: az olaszországi hadjárat. Míg az első változatban a Nápolyból érkezett hír, Endre meggyilkolása, érzelmileg megrázza ugyan a királyt, de nem váltja ki benne az azonnali cselekvést, a bosszú vágyát. Anyjára, Erzsébet királynőre jut az a feladat, hogy felrázza őt és tapintatosan rávezesse testvéri „kötelességére".

Ezzel szemben e második változatban Nagy Lajos már tettre kész. Mi több, a hír elter- jedtével a bosszú országos, sőt nemzeti üggyé válik. A harcba szólított nemesség Rákos mezején gyülekezik - s ebből Arany már egy eposzba illő seregszemlét kanyarít.

Látványos előlépésként az előadás hangvételében is halványulni kezdtek a népi-mesei elemek, s egy higgadtabb előadásmódnak adtak helyet. - Mindhiába. Továbbra is hiányzik a részletek egybetartozását biztosító epikai erő, amely magába foglalná a Toldi szerelmi életében be nem következett konfliktust, s amely ugyanakkor biztosítaná a magánélet jelenlétét a széles történelmi mozgások között.

A negyedik énekkel ez a nekifutás is kifulladt.

Tíz év következik, amelyek messze vitték költőnket a Toldi témájától. Csak az „eposz" műfajára tekintve: Nagy Lajos koránál sokkal mélyebbre tekint a történelem kútjába; még Vörösmartynál is mélyebbre - a hun mondakörbe. Számba veszi a szóba jöhető világirodalmi előzményeket - az Edda daloktól az Ossziánon keresztül a Niebelung énekig, amely tartalmát tekintve közvetlenül is érintkezik terveivel. De újraolvassa Homéroszt, Vergiliust, elmélyül Dantében, Aristo és Tasso „műeposzaiban", az Eszeveszett Lórántban és a Megszabadított Jeruzsálemben, s természetesen a magyar elődök, Zrínyi és a könnyű szavú Gyöngyösi szövegeiben.

Megszületik a Csaba királyfi, részben a Buda halála is, de a megálmodott trilógia nemzetünk előtörténetéről fájdalmas töredék marad.

1863-tól vissza-visszatér a Daliás idők néhány részletének újrafogalmazására, kiegészítésére. A végső érzelmi lökést Toldi „derekának" a tovább folytatásához és a hős hiteles szerelmi konfliktusának a megtalálásához 1865, Arany lányának, Juliskának a váratlan halála adta. A tapintatlan kutató úgy érzi, hogy ez a megrázó veszteség, az élet pusztító erőivel való szembesülés volt az élmény, amely mintát adott költőnknek ahhoz, hogy kedvenc hőseit is végzetes konfliktusba kényszerítse.

Az a bizonyos lovagi torna Piroskáért a harmadik változatban már nyomasztóan folytatódott. Toldit hiába rázta meg Piroska tekintete, tartja magát „lovagi szavához" - és átengedi Tar Lőrincnek a megszeretett ideált.

70