Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 4. szám - Botka Ferenc: Nagy Lajos király – Arany János – a Toldi szerelme nyomán Itáliában

Piroska elájul, amikor a győztes lovagja felfedi sisakját, s mögüle nem Miklós, hanem Tar Lőrinc tűnik elő, de ő sem tesz semmit, tartja a szemérem és a „becsület". Egyetlen reménye az idő. Az esküvőig talán még történhet valami a királyi udvarban.

Történik is. Szerzőnk mégiscsak előveszi Ilosvai Selymes Péter lomtárából a korábban használhatatlannak ítélt prágai kalandot, amely a készülő új változatban lényegében egyetlen célt szolgált kezében: hogy az önérzetében megsértett és a cseh király meglec- kéztetésére készülő Nagy Lajos személyes testőrként maga mellé rendelje Toldit - s így elszakítsa őt Piroskától. (Kizárva annak a lehetőségét, hogy a két szerelmes valahogy mégis szót értsen egymással.)

A történet folytatódik Prága furfangos bevételével s azzal az Ilosvaitól átvett képtelen jelenettel, amelyben Toldi maga kényszeríti hódolásra a cseh királyt és a hét választófejedelmet. Ám a „lényeg" ezután történik (s ez már nincs benne Ilosvaiban!): hősünk a hazaútban lemarad a seregtől, s a Toldi tizenegyedik énekében megölt cseh vitéz utódai tőrbecsalják és tömlöcbe vetik. S így nem térhet vissza a többiekkel Budára.

Piroska hiába keresi/keresteti őt. Ősz atyja makacs unszolására reményvesztve és engedelmesen elvállalja az áldozatot: hozzámegy Tar Lőrinchez, hogy a király által fiúsított feleségként reményt adjon a Rozgonyi név továbbörökítésére.

(Szegény Piroska! Akaratlanul is Vörösmarty Mihály Szép Ilonkajának zárósorai merülnek fel bennem:

„Hervadása liliomhullás volt,

Ártatlanság képe s bánaté," mint ahogy a Daliás idők kezdő éneke - a király rangrejtve tett látogatásával, a kúria magányos gazdájával és érintetlen szépségű lányával - a maga egészében is a nagy előd történetének utánérzésére és újraírására emlékeztet.)

A konfliktus kiélesítése Toldi hazatérte után történik: nem csupán azzal, hogy az szembesülni kénytelen a megkötött házassággal, hanem elsősorban a Tar Lőrinc vacsorameghívását követő eseménysorral; amelyet Piroska egy nem túl ártatlan célzása, majd az érte kapott arculütés indít, s a Toldi haragjától megfélemlített férj elmenekülése lendít tovább. A kettesben maradt szerelmesekben nem várt erővel lobban fel a vágy- s az egyesülés lehetősége. Piroska azonban egyetlen szemvillanás alatt belátja, hogy ez már lehetetlen. Esdő szavai: „Becsületét védd meg, oh lovag, egy nőnek!" egyértelműen jelzik kapcsolatuk kilátástalanságát az adott társadalmi elvárások között. Az ő részéről a női becsület, szerelme részéről pedig a lovagiasság szóval jelezve a korlátokat.

A lovagi szabályok korábbi megszegése egyébként már eleve megpecsételte Toldi sorsát. A megfélemlített férj ugyanis Nagy Lajoshoz futott védelemért, és beszámolt az egykori lovagi torna során elkövetett szerepcseréről. A király ítélete kemény és egyértelmű: indoklása szerint a „panaszos" jogtalanul és csalással jutott feleséghez, Toldi pedig részese, sőt kezdeményezője volt egy, a lovagi magatartással össze nem egyeztethető „csínynek", ezért mindkettőjüket kizárta a lovagok sorából, s ugyanakkor - életet veszélyeztető bosszúvágya miatt - parancsot adott utóbbi elfogatására.

Ez azonban még nem a mélypont, sem a két szerelmes emberi/érzelmi kapcsolatában, sem Toldi társadalmi süllyedésében. A végkifejlet ismert. A sértett párbajra kényszeríti, megöli Lőrincet, majd végbúcsúra indul a gyilkos hír nyomán tetszhalottá merevült Piroska ravatalához. A sziklasírban az Toldi csókjai nyomán visszanyeri öntudatát, de- hallva látogatójának menekülésre és „új életre" hívó szavait - már nemcsak helyzetük kilátástalanságára, de az arra rátelepedő gyilkosság bűnére is rádöbben. Felindulásában megátkozza társát, de egyben önmagát is.

71