Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 4. szám - Bobkowski, Andrzej - Pálfalvi Lajos: A nagy kozmopolák életrajza
az életrajzát elég sok mindennel. Baines mindezt tökéletesen és nagy tapintattal, lépésről lépésre haladva építi le, és a vélhetően valós arányokra redukálja az anyagot. Mivel igen kevés pontos információval rendelkezünk, mindmáig Conrad marseille-i időszaka a legzavarosabb, s ezért a legérdekesebb is. Ekkor ért véget az ifjúság első időszaka, a kölyökkor meghosszabbítása. Amikor ezt a fejezetet olvastam Baines életrajzában, akaratlanul is felidéztem ezt a kort, összehasonlításokkal próbálkoztam, és szinte éreztem, mi mehetett végbe akkor ebben a fiatalemberben, aki nehezen tudott kiigazodni önmagában és a környező világban. Minden lépés után egyre jobban ingott a talaj a lába alatt. Végül elmegy Monte-Carlóba „chemin de fért" játszani, vagyis rulettezni, miközben azt érzi, hogy valami visszavonhatatlanul növekedésnek indult, egyre nagyobbra nő, és mindez alighanem robbanással és botránnyal végződik, de akkor is el kell jutnia valamiféle mélypontra, és aztán már nem számít, hogyan tovább. Vannak olyan természetű emberek, akik csak valamilyen értelmetlen, katasztrofális összeomlás árán tudnak átlépni az ifjúságból a felnőttkorba, és csak ebben találnak magukra. Azok, akik könnyedén lépik át az ámyéksávot, néha szintén érdekes emberek lesznek, de az esetek többségében csak hivatalnoknak és önmagukba belegyönyörödött gyerekcsinálóknak való kitűnő emberanyagok. Azt hiszem, Conrad igazából Marseille-ben lépte át az ámyéksávot, bár ezt néhány évvel későbbre tette egy hasonló című elbeszélésben, ahol más eseményeket ír le. Conrad a szívtájéki durch und durch lövéssel zárta életének első fejezetét, majd kijózanodott. Aztán a folytatásban, a látszólagos eltérések ellenére is, már következetesen vonul végig a megtalált „én" vonalán, egészen a végső durch und durch lövésig, amelyet Isten kezéből kapott. Az pedig sosem hibázik. Amikor mindezek után Bobrowski nagybácsi azt ajánlja unokaöccsének, hogy térjen vissza az országba, Conrad a leghatározottabban visszautasítja a javaslatot. Ami teljesen érthető. Az a veszély fenyegette, hogy besorozzák a cári hadseregbe, nyilván ennek is volt némi szerepe abban, hogy úgy döntött, elhagyja Lengyelországot. 1878 tavaszán pedig nyilván ez volt a döntő oka annak, hogy elvetette a hazatérés gondolatát, hiába próbálta rábeszélni a nagybátyja, aki azt szerette volna, ha szemmel tarthatja az öngyilkosságát túlélő fiatalembert. A levegőben lóg az orosz-török háború, és amikor Conrad úgy dönt, Marseille-ben marad, Sienkiewicz két év amerikai tartózkodás után hasonló okból időzik még egy évig Párizsban. „Bármikor kitörhet a háború, és aki Lengyelországban él, kénytelen lesz puskát ragadni és szluzsity po vojennoj csasztyi, ehhez pedig - Isten látja telkemet - semmi kedvem..." - írja áprilisban Londonból. Még azt is tervezi, hogy a török frontra utazik az egyik párizsi lap haditudósítójaként. Conrad nem járhatja tovább a tengereket francia hajókon, mert a Bureau de l'Inscription megtiltotta, hogy ismét felvegyenek a legénység névsorába egy olyan személyt, aki már betöltötte a huszonegyedik évét, és katonai szolgálatot kellene teljesítenie Oroszországban, s ami még rosszabb, sosem kapta meg a szükséges hajózási engedélyt az „illetékes" orosz konzultól. Ebből az következik, hogy a francia hatóságok ébersége mindig exemplaire, ha Oroszországról van szó. Szóval nem kell csodálkoznunk azon, hogy Conradnak megint elege van, s bár érzelmileg erősen kötődik Franciaországhoz és gyönyörűen beszéli a nyelvet, 1878. április 24-én egy angol hajó, a Mavis fedélzetére lép. Ettől kezdve már csak angol hajókon utazik, és még 1894 előtt, valahol egy kajütben, elkészülnek az Almayer légvára című regény első fejezetei. Alig tíz évvel azelőtt találkozott életében először az angol nyelvvel. Elismerem, valahányszor olvasok valamit Conradtól (márpedig ezt az írót egész életében, még a halála órájában is olvashatja az ember), mindig eszembe jut ez a tény és a két dátum - az én szememben ez csodával határos. Nem akármilyen teljesítmény ilyen tökéletesen elsajátítani, viszonylag rövid idő alatt, ilyen körülmények között, egy olyan fineszes nyelvet, mint az angol. Baines nem tud közelebbi 58