Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 4. szám - Bobkowski, Andrzej - Pálfalvi Lajos: A nagy kozmopolák életrajza

Az ifjúkor a legnagyobb fehér folt Conrad életrajzában. Elvesztek ugyanis Bobrowski nagybátyjának írt levelei (vajon sok lehetett belőlük?), és csak az unokaöccsével kapcsolatot tartó nagybácsi leveleiben találhatunk bizonyos közvetett utalásokat. Nagy kár, mert biztos sok minden történt Conrad francia időszakában, és nagyon érdekelne, mivel szédítette a fiatalember idős nagybátyját. Már húszéves kora előtt felügyelet nélkül maradt, és a fiú kitombolta magát. Amikor a második nyugat-indiai útja után, 1875 decemberében partra száll Le Havre-ban, elhagyja a hajót, és Párizson keresztül tér vissza Marseille-be. Ekkor írja a nagybátyjának, hogy minden holmiját elvesztette Le Havre-ban. Vagy talán inkább Párizsban... Az elveszett csomag története később újra megismétlődik, ezúttal igen drámai változatban, hiszen minden vagyona odavész az Annie Frost katasztrófájában. Alighanem csak látásból ismerte a hajót, amely tényleg elsüllyedt, de csak egy évvel azután, hogy Conrad elsüllyesztette a nagybátyjának írt levelében (megjósolta), s egyben kért is tőle tizenöt-húsz guinea-t. Mindezek alapján okkal feltételezhetjük, hogy az ifjú Conrad sikerrel alkalmazta azt a módszert, amelyet később fejlesztettek ki a hadapródiskolába járó ifjú földbirtokosok, akik kétségbeesett hangú táviratokat küldtek haza: „Kedves Papa, elvesztettem a gyakorlaton a géppuskámat, azonnal küldj háromszáz zlotyt!"

A második utazás után Conrad több mint hat hónapot töltött Marseille-ben. Mit csinált ekkor, milyen társaságban forgolódott, mit olvasott (ha olvasott) - tulajdonképpen nem tudunk erről semmi közelebbit.

Azt azért kitalálhatjuk, hogy nem kuporgatott, amit küldött a nagybátyja, azt rögtön el is verte. Mindenesetre Bobrowski nagybácsi egy könyvelő nyugalmával, alaposságával és türelmével fogalmaz Conradnak írt leveleiben, de néha azért ő is elveszíti a béketűrését. Mert van is mitől elveszítenie.

Conradban nyilván ekkor ment végbe a felnőtté válás folyamata, egyre nagyobb lett a nyomás. Szinte biztosra vehetjük, hogy Conrad ekkor kezd eszelősen „kombinálni", ez a fiatal fiú minél előbb nagy pénzhez akar jutni, kellene neki a vagyon. Ebben az időszakában emlékeztet valamelyest egy elbűvölő lengyel szélhámosra és kombinátorra, aki mohón lesi az élet ragyogását maga körül, és ő is ebben a fényben szeretne sütkérezni, ezért kell ilyen vagy olyan üzletet összehoznia.

1876 júliusában Conrad megint Nyugat-Európába utazik, de útba ejti a Mexikói-öblöt, Közép-Amerikát és Venezuelát is. Erről az útjáról sem lehet tudni semmi biztosat, képtelenség kideríteni, mit csinált a Mexikói-öbölben és a dél-amerikai partoknál. Valószínűleg részt vett a feketekereskedelemben, fegyvert szállított az egyik közép-amerikai köztársaságba, és itt kapott kedvet ehhez a nemesembereknek való, s amúgy is oly nemes busi- nesshez. 1877 februárjában tér vissza Marseille-be, és tovább folytatja ezt a kereskedelmi tevékenységet, Spanyolországba szállít fegyvert a karlistáknak, de most már részesedése is van az üzletben. Ősszel pénzre van szüksége e befektetéshez, többször is ír a nagybátyjának, kereken ezer frankot kér tőle. Aztán felgyorsulnak az események, Conrad belebukik, elveszti minden pénzét, adósságba veri magát, elutazik Villefranche-ba, munkát keres egy amerikai hajón, de nem kap, kiruccan a közeli Monte-Carlóba, hogy visszanyerje a veszteséget a kaszinóban.

„Az apa nem azért veri a fiát, mert játszott, hanem azért, mert vissza akarta nyerni a veszteségét" - hangzott a bölcs mondás, apám is mindig ezzel hozakodott elő, ha belemerültünk a pókerbe vagy a baccarába az iskolában. Conrad persze a kölcsönkapott pénzt is elveszti. Huszonegy éves. 1878-ban táviratban értesítik Bobrowski nagybácsit, hogy unokaöccse megsebesült. Conrad blessé envoyez argent - arrivez. Sokért nem adnám, ha tudhatnám, ki fogalmazta ezt a táviratot. Egyre nagyobb a nyomás, végül szétveti a kazánt, és az ifjú Conrad nem lát más tisztességes kiutat, maga ellen fordítja a pisztolyt, ahogyan az egy lengyel nemeshez illik. Drámai gesztussal zárja az ifjúkorral való számvetést.

56