Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 4. szám - Bobkowski, Andrzej - Pálfalvi Lajos: A nagy kozmopolák életrajza

Két évig jártam Torunba gimnáziumba, de a harmadik osztályt már a krakkói Szent Anna Gimnáziumban végeztem (később az alapítója, Bartlomiej Nowodworski nevét viselte). Emlékszem, ünnepélyesen bekísért a nagynéném, aki előbb megmutatott egy márványtáblát, alighanem a félemeleten, ezen örökítették meg a Lengyelország legrégibb középiskolájában végzett híres diákok nevét. Máig is látom rajta többek között Wyspianski és Conrad Korzeniowski nevét. Hat évet töltöttem ebben a gimnáziumban, Conrad legendája mindvégig elevenen élt. Nem esküdnék meg rá, de mintha a mellszobrát is felállították volna az előcsarnokban vagy a lépcsőházban. Még azt is mesélték a tanárok, hogy egyáltalán nem volt jó tanuló, elég rossz jegyeket kapott, megmaradtak a bizonyítványok másolatai, vagy valamilyen feljegyzések a gimnázium archív anyagai között. Ezt örömmel hallottam. A legenda élt, és olyan hitelesnek tűnt, hogy senki sem vonta kétségbe.

A Lengyelországban élő Zdzislaw Najder segítségével derítette ki Baines, hogy Conrad nem is járt a Szent Anna Gimnáziumba, nem szerepel az akkori diákok egyik névsorában sem, minden valószínűség szerint a Szent Jácint Gimnáziumba járt. Ez annyiban érdekes, hogy a meglehetősen közepes Szent Jácint Gimnázium (amelyet részben a bukottak középiskolájának tartottak, engem is állandóan ez fenyegetett) sosem követelte vissza Conradot, soha senki nem vonta kétségbe, hogy a Szent Anna diákja volt. Még azt is terjesztették, hogy ott érettségizett, pedig nem is tette le az érettségit, megszakította tanulmányait, minden valószínűség szerint egy évvel az érettségi előtt, és elindult Krakkóból a nagyvilágba.

Baines joggal emlékeztet arra, hogy nem kell túl messzire mennünk a találgatásokban, ha arra keressük a választ, miért szánta rá magát Conrad az utazásra. Ki ne álmodott volna fiatal éveiben messzi tengerekről? Ami engem illet, én már negyedikes koromban meg akartam szökni. Menekültem a törtek meg a latin és görög olvasmányok elől. (Borzalom. Aggkori romantikába kell esnie az embernek ahhoz, hogy meghatottan tudja emlkezetébe idézni a diákéveit.) Conrad mindezen kívül az elől is szökhetett, amit röviden Grottger metszeteinek neveznek. Tökéletesen megértem. Ezenkívül arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy volt ilyen tendencia abban a korban, sokan indultak útnak. Mint manapság, akkoriban is egyenes arányban állt a mi Drang nach Wes fenünk a Drang von Ost énnél.

1874 októberében hagyja el Krakkót az ifjú Conrad. Másfél évvel ezután, 1876 februárjában hagyja el Varsót Sienkiewicz (tizenegy évvel idősebb Conradnál) egy kezdetben még komolyan tervezett áttelepülési akció előőrseként. Lengyelországban már hírnevet szerzett emberek egész csoportja készült Amerikába. Juliusz Sypniewski, Lucjan Paprocki, Stanislaw Witkiewicz, Adam Chmielowski és Modrzejewska a férjével együtt mind azt tervezik, hogy kivándorolnak Kaliforniába, és alapítanak egy kis lengyel települést. Mert nekik is elegük van. Ebből a csoportból Modrzejewska végleg külföldre települ, Adam Chmielowski pedig Albert testvér néven belső emigrációba vonul, csatlakozik az albertinusok rendjéhez, amelyet ő alapított. Sienkiewicz csak hosszas töprengés után tér haza. Azt írja egyik levelében Edward Leónak, a Gazeta Polska szerkesztőjének: „amerikai drámán dolgozom, a helyi pártharcokról szól, nem azért kezdtem bele, hogy hazaküldjem nektek, inkább az itteni színházakban mutatnám be, és lehetőleg nagy pénzt szeretnék keresni vele". Maria Sklodowska végleg kitelepül Franciaországba, francia férfihoz megy feleségül és francia nőt nevel a lányaiból, ezzel pedig tulajdonképpen olyasfajta árulást követ el, amilyennel Conradot vádolták nálunk. Amúgy is rengeteg ember hagyja el akkoriban az országot, lengyelek telepednek le Oroszországban, Németországban, Ausztriában, Csehországban, Romániában és más országokban. Az Ausztriához csatolt országrészben élő lengyelek előtt egész Európa nyitva áll, rengeteg a vegyes házasság, és senki sem csodálkozik ezen, egész Lengyelországon végigsöpör a nemzetközi huzat, és ez így van rendjén. Elég elolvasni néhány memoárt ebből a korból, hogy rögtön felfigyeljünk erre a jelenségre, annyira szembetűnő. Különösen a mai időkben.

55