Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 4. szám - Bobkowski, Andrzej - Pálfalvi Lajos: A nagy kozmopolák életrajza
Andrzej Bobkozvski A nagy kozmopolák életrajza Nem fia ennek a hazának, de más országnak sem. Joseph Conrad: Nostromo Ami Conrad írói pályáját illeti, itt még mindig sok a fehér folt, a feltáratlan terület, ez az emberpéldány nagyon bonyolult kémiai összetételű, nem is angol, nem is lengyel, ezt a típust még egyáltalán nem vizsgálták a mi időnkben, a nationalisme rampant korában. Ez persze könnyen megkísértheti életrajzíróját, aki úgymond nagyvonalú hipotéziseket fabrikálhat, vagy egyszerűbben fogalmazva, a levegőbe beszélhet. Bainesnél nyoma sincs ennek a hantázásnak, míg például Aubry „hivatalos" Conrad-életrajzában gyakran vélünk felfedezni ilyesmit. Ez valószínűleg annak köszönhető, hogy Baines nem ismerte személyesen Conradot, mint Aubry, és elfogulatlanul közelítette meg kutatási tárgyát. Mindenekelőtt azokat a kiszínezett, regényes fordulatokat kerülte, amelyekkel nyilván számos tényt feldíszített Conrad, amikor beszámolt Aubrynak életéről és munkásságáról. Szeretem Conradot, úgy gondolom, egyike a kis számú igazán nagy prózaíróknak, de nem tartom kizártnak, hogy miután hihetetlen erőfeszítéssel minden akadályt leküzdött, betört az élvonalba és elérte célját, sok mindent beépített az életrajzába. Ez teljesen természetes hajlam, minden emberben megvan, aki nulláról indulva lett nagy, és van olyan szerencsés, hogy élvezheti is ennek gyümölcseit, ha előbb nem is, legalább élete utolsó éveiben. Mindannyian hordozunk magunkban egy többé-kevésbé romantikus önéletrajzot, rendszerint teljesen jogtalanul. Conradnak minden joga megvolt erre, és nem furcsál- lanám, ha többször is élt volna ezzel. Baines mindezt kiiktatta, átrostálta és kiszórta, csak a tényekre hagyatkozott. Még Conrad saját változatait is megszűrte, a legvégső határokig kiterjesztette a kutatás és a kritika területét, de mindig jogosan járt el. Nincs itt semmiféle hatásvadász belemagyarázás, óvakodik a vékony jégen végzett felderítő munkától. Megőrizte egy angol bíró objektivitását. Számításba vett minden rendelkezésére álló anyagot, nem vetette meg a Conradhoz értő hazai és emigráns lengyelek segítségét, nyoma sincs itt hanyagságnak, hibátlanul szerepel a könyvben minden lengyel szólás, kifejezés, családi és földrajzi név (a franciák ezt sosem tanulják meg), igazán szókimondó és hihetetlenül izgalmas művet adott ki. Viszonylag sokat tudunk Conrad gyermekéveiről. Baines nem fukarkodik a szükséges részletekkel, nyugodtan, angolszász hűvösséggel meséli el a család komor eposzát. Ez tökéletesen elég ahhoz, hogy még egy idegen olvasó is felfogja, mi okozta Conrad orosz- ellenes mizériáját, amitől élete végéig sem tudott szabadulni. És talán megértéssel fogadja ezt. Az oroszországi száműzetésben, még fiatalon elhunyt édesanyja klasszikus esete, majd a kóros patriotizmustól és lengyel miszticizmustól megszállott apa társasága, aki egyszerűen zsarnokként bánt a csendes és beteges fiúval - ez volt Conrad kinderstubéje. És végül az apa temetése Krakkóban, pompes funébres, a teljes sírásói eszköztár, amiről mindig is híres volt ez a város, erre specializálta magát. Mindent egybevéve rémség és galíciai betegség. Meg kellett szöknie innen. De mielőtt még megszökött volna, gimnáziumba járt. És itt jön egy kis meglepetés. 54
