Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 4. szám - Pálfalvi Lajos: Egy costaguanai emigráns a nagy elődről

és persze szép lengyel nyelvű leveleket írt. E nyelvi kettősséget Maria Janion gondolja tovább, szembeállítja a vállalt és a rejtett, a hivatalos és a privát, a nappali és az éjszakai, az ébrenlétben és a lázálomban használt nyelvet. Conrad „több életrajzú" író, megkülönbözteti az empirikus és a transzcendens egót, ezért is komplikálja a narrációt. A nemzetnevelő didaxist elutasítva irodalmi tökélyre törekedik, ehhez kapcsolódik a legnagyobb újítása: a közvetítő elbeszélők beiktatásával sokoldalúan, több nézőpontból mutatja be az eseményeket.

Bobkowski is leírja, hogy Conrad beleszületett a lengyel romantika gyászkultúrájába. Apja, Apollo Korzeniowski Ének a keresztelés napjára. Fiamnak, aki a moszkvai rabság nyolcvanötödik évében született című költeményével üdvözli, majd négy évvel később börtönbe kerül, amikor kivonják a forgalomból a gyanús patrióta elemeket. Évtizedekkel később Conrad azt mondta, tudatos élete a varsói Citadella X. pavilonjának udvarán kezdődött, ahol az apja raboskodott. Két évvel később a szomszéd cellából vitték akasztani a felkelést vezető Romuald Trauguttot. A következő nemzedékből Pilsudskit is ugyanide zárták. Lengyelország sírját hármas pecsét (a három nagyhatalom) zárja, és a felnőtté váló Conrad maga is úgy gondolja, hogy most már végérvényesen minden elveszett, innen már nincs visszatérés (aztán 1924-ben, Conrad temetésén egy hivatalos személy is megjelent, az újjászületett Lengyelország köztársasági elnökét képviselő Edward Raczynski, aki több mint fél évszázaddal később az emigrációs lengyel állam köztársasági elnöke lett). Az ügy reménytelen, elbukott. Conrad úgy tudta feldolgozni ezt a felismerést, hogy túllépett a lengyel létállapoton, műveiben a nemzeti történelmet megrontó gonosz egzisztenciálissá, a lengyel léttapasztalat pedig univerzálissá vált.

Bármilyen szemléletes példa is Costaguana, Conrad lengyel olvasói nem a Nostromót, hanem a Lord Jimet tartják a szerző leglengyelebb regényének. Mintha ebben az alakban találkozott volna a középkorig visszavezethető lengyel lovagi erkölcsök hagyománya a gentleman más típusú lojalitásával. A regény a becsület elvesztéséről és visszaszerzéséről szól, a főszereplő olyan utat jár végig, mint a lengyel romantikus hősök. Nem véletlen, hogy Bobkowski is igen érzékenyen reagál erre a problematikára: mint emigránsnak, neki is végig kellett gondolnia, mikor hagyhatja el az ember a süllyedő hajót.

Nagyjából ilyenek lehetnek a lengyel Conrad fő vonásai. De egy „keletlengyel" emigráns, aki Bobkowskihoz hasonlóan szintén a párizsi Kultúrához kötődött, Jerzy Stempowski (1894-1969) az „ukrán Conradot" is felfedezte. Esszék Kasszandrának (1999) című esszékötetében magyarul is olvasható a vonatkozó írás, a Conrad kalinówkai öröksége. Stempowski itt mindenekelőtt az idegen kultúrák belső megértését emeli ki. Mivel ő is ugyanarról a vidékről származik, a helyi hagyományokban keres analógiákat. Különböző, egymással ellentétes, részben látható, részben rejtve maradó, megfejthetetlen tradíciókat talál: „Conrad a kamienieci székesegyházra emlékeztet, amelyre minaretet építettek, arra pedig később ráhelyezték a Boldogasszony aranyozott szobrát. Ezen a Smotrycz sziklás, szakadékos partjaival körülvett magaslaton több évszázad tragikus története torlódott egymásra, tanúskodnak erről a furcsa épületek, de e történet belső folytonosságát már nem lehet helyreállítani, ma már nem tudná elmondani senki. Ezért írnak olyan sokféle kommentárt Conradról."

A regényalakokat is így építi fel. Nincsenek köztük lengyelek, viszont „igen nagy számban fordulnak elő idegen szereplők. A szerző nagy kitartással mindig arra törekedik, hogy behatoljon minden egyes alak belső igazságába, mintha mindegyikük igazsága egyenrangú lenne az összes többivel és Conrad saját igazságával is. Van ebben valami nagyon jagellói, ez hiányzik más írókból, szűkebb hazája géniuszától viszont egyáltalán nem idegen. Erre törekedvén mindvégig tudatában van annak, hogy ezek az igazságok irracionális természetűek, csak külső leírás adható róluk, a köztük lévő ellentétek konfliktusokhoz, katasztrófákhoz és pusztuláshoz vezetnek. Talán ez a gondolat is része volt a kalinówkai örökségnek."

52