Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 4. szám - Pálfalvi Lajos: Egy costaguanai emigráns a nagy elődről
1939-ben, néhány hónappal a háború kitörése előtt ment ki feleségével Franciaországba. Már ekkor is foglalkoztak azzal a gondolattal, hogy kivándorolnak Argentínába. A Párizs környéki Chatillonban, egy fegyvergyárban dolgozott, amelyet az ország déli részébe evakuáltak a német támadás után. Átélte a mitizált Franciaország bukását, ami az ő szemében nem egyszerűen katonai vereség, hanem a totalitarizmus előtti gyáva meghunyászko- dás, teljes becsületvesztés volt. Mivel nem sorozták be a Lengyel Hadseregbe, visszatért Párizsba, az egyetlen rendelkezésére álló közlekedési eszközzel, biciklivel. Carcassone-ból, a Cőte d'Azúrt is útba ejtve. A háborús Franciaországról szól az egyetlen könyve, amely életében megjelent, a Tollrajzok (1957) című napló. Ez áll e naplókból, levelekből, esszékből, elbeszélésekből, kritikai írásokból és egy befejezetlen regényből álló töredékes életmű középpontjában. Amikor a háború után kialakul a jaltai rend, egész Európára kiterjeszti Franciaország kritikáját. Bobkowski már nem bízik a jövőjében, klausztrofóbiás leírásaiból egy vastüdővel lélegeztetett, kommunista befolyás alá kerülő életképtelen kultúra bontakozik ki, amely az amerikai kapitalizmuson élősködik, komplexusait pedig arisztokratikus gőggel, Amerika- ellenes kirohanásokkal leplezi. E paradox helyzetből egy másik ideál, Conrad, az Európa elleni lázadás vezeti ki. 1948-ban, százötven dollár készpénzzel a zsebében megérkezik Guatemalába. A heroikus szakítás és partra szállás után ilyennek látja a honalapítás esélyeit: „Nincs semmilyen szakmám. Igaz, meg tudom különböztetni a vasfűrészt a körömreszelőtői (ebben is különbözöm a mai Lengyelországban élő »realista« és marxista íróktól), de ez még nem elég. (...) Szabad vagyok végre, olyan szabad, hogy még éhen is halhatok nagy szabadságomban." Furcsa helyet választott, ha meggondoljuk, hogy vicces kedvében így szokta meghatározni magát: „liberális reakciós, némi antiintellektuális realitásérzékkel, erős antikommunista hangsúlyokkal, ehhez járul még Oroszország zoológiái gyűlölete, amit még apám oltott belém gyerekkoromban”. Szóval miközben attól tartott, hogy talán még a Rajnánál is nyugatabbra kerülhet a vasfüggöny, a titokzatos féreglyukakon közlekedő bolsevizmus megérkezett Guatemalába. A demokratikusan választott kormány Moszkvához húz, a szövetségese akar lenni. Csak ötszáz tagja van a Guatemalái Kommunista Pártnak, látszólag nem tör hatalomra, de a szakszervezeteken keresztül agitálja, majd orosz, lengyel és csehszlovák segítséggel föl is fegyverezi a szegényeket. És mint a Nostromóban vagy éppen Conrad életében: fegyverszállítmányok érkeznek Costaguanába. Olyan is van, amelyet a szczecini kikötőből indítottak útnak. Bobkowski úgy járt, mint azok a cseh emigránsok, akik 1968-ban Chilét választották, azért mentek oda, mert a földgömbön végzett mérések után megállapították, hogy az van a legmesszebb Moszkvától. Nem látta Lengyelország szovjet megszállását, de megjelent Guatemalában az Octubre című sarlós-kalapácsos hetilap, az ország pedig átcsúszott a szociális reformokból a sztálini totalitarizmusba. Ezt a helyet szemelték ki a moszkvai stratégák a kommunista terjeszkedés regionális központjának. Kikötőt építettek az orosz tengeralattjáróknak, még Gulagot is sikerült létrehozniuk: a lázadókat a salamai koncentrációs táborban kínozták. Szovjet filmek, nyílt cenzúra, politikai rendőrség... Bobkowski lélekben felkészült a latin-amerikai politikai devianciákra: operett valódi halottakkal, ez még belefér. De a kolonializmus gyászos örökségét kihasználó új, kommunista kolonializmus és imperializmus, amely indiánokat akar szovjet szellemben átnevelni, majd földosztás után kolhozosítani - ez már elég extra történelmi tapasztalat. Államcsíny hozott és helyi ideológiával. Ahogy a spanyol hittérítők is a bennszülöttek igényeihez alakították a liturgiát - „Akkor harangoznak, amikor jólesik nekik" -, a marxista ideológusok is kidolgozták a tan helyi változatát, az Amerika-ellenes rasszizmusra és a nacionalizmusra építettek. Államosítások, partizánok, szovjet filmek és csatadalok zavar50
