Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 4. szám - Ferdinandy György: Az amerikai menekült

És a Gondnok azt feleli:- Annak a fele sem igaz. Jött ez a változás, ezek meg mindent elhittek, szegények. Még a reklámot is.- És a szabadság? - kérdezem.- A szabadság! - legyint. Amikor elmentem innen, gyárak voltak. Meg lettek művelve a földek. Nem aludtak a bokrokban hajléktalanok.

Sétálunk - meséli - a Várban. Érted te ezt? Nem nézhet le a bástyáról az ember. Mindenütt csak a pénz. Még a templomba se mehetek be, ha imádkozni akarok.- Hol jártatok? - kérdezem.- Nem sok helyre mentünk el eddig. Csak itt, Pesten.

Nem tudják kifizetni a vonatot.- Van, ahová ellátogatnál?- Felsőmocsoládra! A temetőbe. Az Ilonka nénihez és a Ringler Pista bácsihoz.- Holnap Óbudára megyünk - szólal meg az asszony. A Társaskörbe. Tudja - a férje vállára teszi a kezét -, mi ketten most vagyunk először happy. Boldogok.

A Toronyőr karján megremeg a tetoválás. A blue bird of happiness. A boldogság kék madara.- Na, menjünk! - áll fel. Meghívlak. Vasárnap van, ebédelni megyünk. A pincébe, a Szigony utca sarkán, ahol a gebines már kiírta az étlapot.

Süt a nap, sétálunk végig az utcán. Eltűnik mögöttünk Amerika. A látóhatáron csak a Tömő utca három tömpe tornya marad.

48