Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 4. szám - Ferdinandy György: Az amerikai menekült

Mi már negyvenháromban kivándoroltunk. Ez meg akkor kezdett politizálni. Nem mellettünk, a másik oldalon. Kivégezték - mondta Magdaléna néni, akinek a Dunába lőtték az édesapját a nyilasok.- Többet nem tudok.

Mi mást tehettem, megköszöntem.- Nem tud magyarul! - mondták Béláról a rokonok. Nem értették, hogy még mindig töri a magyart. Pedig Béla végül is egészen jól beszélt. Csak hát kevés szóval. Szűkszavúan.

Ennyit tudtam meg a Szentgáli családtól. Ezekre itt az én emberem nem számíthatott. Béla azonban nem hagyta annyiban. Gábornak - mondom - elment még a temetésére is. Megtalálta a családfát, felfedezte, hogy Kassa környékén, falun is élnek rokonok.- Apám házában! - magyarázta, de erről a házról Kassán senki se tudott.

* sí- *

Már nem jártam hozzá, befejeztük a munkát, amikor felhívott:- Légy türelemmel! - kértem, és ő azt felelte:- Nem azért hívlak.

Kórházban volt, a Ceglédi úton. Infarktussal, amit ő úgy hívott: szívattak.- Ne ide gyere - mondta -, holnap már otthon vagyok.

A Tömő utca sivárabb és sötétebb, mióta elmúlt a nyár. Béla az ajtóban vár.- Menj be - mondja. - Ülj le. Én még valahová elszaladok.

Elmúlik egy negyedóra.- Beletörött egy kulcs a zárba! - mondja, amikor visszatér.- Kinyitottad?- Gemkapoccsal! - feleli.

Ezt még a börtönben tanulta.- Szóval - csóválom a fejem -, így kezeled az infarktusodat?- %y- Es Shirley?- Mindjárt jön. Magyarórája van.

Ez kellett hozzá, hogy észbe kapjon. Ez a szívattak. Ülünk a képernyő előtt.- Semmiség! - vonogatja a vállát.

Kijöttek érte a mentők három perc alatt. Az asszonyt egy szomszéd vitte utána, segített, mert Shirley elfelejtette a Ceglédi utat.- Mindennap behozták - mondja. Még főztek is rá a szomszédasszonyok. Bezzeg Amerikában...- Amerikában?- A legnagyobb különbség - jegyzi meg hogy egy fillérbe, érted, egyetlen fillérembe se került a dolog.- Jó nápott! - köszön be Shirley. Megölelik egymást. A magyarórának vége van.- Látod - sóhajtja Szentgáli Béla így élünk mi itt. Rosszat akart, és nagy jót tett velünk Amerika. Isten jóra fordította a sorsomat.- Pedig - szólok közbe én - a magyarokról mennyi rosszat mondanak!

47