Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 4. szám - Ferdinandy György: Az amerikai menekült

Akkor kaptam a hírt, hogy meghalt az anyám. Kitöltöttem egy request form-ot, hogy legalább a temetésére kiengedjenek. Nem engedtek. Azt írták arra a papírra, hogy nem kapnak eltávozást a közveszélyesek. Ha az anyám temetésére gondolok, még ma is ökölbe szorul a kezem.

Tudni kell, hogy akkor még friss volt a szeptember 11-i terrortámadás. Az idegen csakis terrorista lehet. Texasban egymás után épültek a börtönök. Ahol én voltam, oda százával hozták be a Mohamedeket, még azt is, aki itt, Amerikában született. Jobban megismertem az Államokat, mint odakint negyven év alatt.

Látták, hogy olvasom a Bibliát. Mindenki beszélgetett velem. Sok volt közöttünk az illegális, akinek már itt születtek a gyerekei. Szóval, amerikaiak. Kitoloncolták őket, az, hogy mi lesz a gyerekekkel, nem számított. Vigyék magukkal! - mondták. Visszajöhetnek, ha tizennyolc évesek. Értsd: amikor besorozza őket a hadsereg.

Volt ott egy idős angol is, a felesége amerikai. Háza volt, gyerekei. Mégis kiutasították, mert lejárt a beutazóvízuma. És mert tett valamilyen kijelentéseket. Csak sírt ott ez az öregember, nem értette, hogy miért teszik ezt vele. Azután meghalt a felesége, vele pedig nem tudom mi lett.

A „szeptember 11." után lett egy új törvény, a Patriot-Act. Le se lehet fordítani, valami „nemzeti védelem". Ezzel mindenkit el lehet kapni. Ha valakit gyorshajtáson értek, vagy ivott és vezetett, azt azelőtt éppen csak megdorgálták, legfeljebb pénzbüntetést fizetett. Most ezért is letartóztatják az idegeneket. Felony-t (bűncselekményt) csinálnak még a sok évvel ezelőtti szabálysértésekből is.

Én meg csak olvastam a Bibliát és hallgattam ezeket az eseteket. Lehet, hogy egyik-másik nem volt teljesen igaz. A börtönökben mindenkinek van egy szép, szomorú története. De ha ennyien mondják ugyanazt, akkor abban valami mégiscsak lehet.

VI.

Börtönéveim

Voltak egészen érthetetlen történetek is. Mint az irakié, aki még a Desert Storm-ban, az első sivatagi háborúban sebesült meg. Amerikai hírszerző volt, hét golyó ment a testébe. Szaúd-Arábiába vitték. Amikor lábra állt, megkérdezték, hová akar menni. Azt mondta, Irakba. Hová is mehetne! Azt felelték neki, oda nem lehet. Amerikába szállították, pénzt és lakást kapott.

Azután jött szeptember 11., ő meg ugye iraki, és ráadásul Mohamed. Letartóztatták, szabadon engedték, letartóztatták megint. És így tovább. Felajánlották neki, hogy menjen Ausztráliába. De makacs ember volt ez a Mohamed, azt mondta, hogy ha már kitoloncolják, akkor Irak legyen.

Jött egy újságíró, de nem engedték be hozzá. Vagy akkor már nem is volt ott? Fogalmam sincs, hogy hová lett.

Kint az életben az embernek nincsenek barátai. Legfeljebb cimborái, akikkel meccset néz vagy iszik. Én ugye csak a családomnak éltem. Nekem nem volt időm ilyesmire.

41