Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 4. szám - Ferdinandy György: Az amerikai menekült

- A mi gyerekünk vagy - feleltem. Nem foglak kirúgni. így aztán Angéla visz- szatelepedett.

Az FBI meg csak jött, jött tovább. Ron azt vallotta, hogy én találtam ki mindent, és hogy ő csak befektette a pénzemet. A baj az volt, hogy én tényleg kaptam tőle pénzt. Nekem a műhelyért lakbért fizetett.

A bíróságra Tallahasséba kellett menni. Micsoda tárgyalás! A Ronnak négy személyi száma volt, és a lányom volt a hetedik felesége. Nem volt soha ügyvéd, még csak iskolába se járt. Börtönbe se most került először. Már ült egyszer irathamisítás miatt.

Angéla hazahozta a motor-home-ot, és tényleg találtunk benne hitelkártyákat, hamisított csekkeket. Mindig az én nevemet használták és az én címemet. Most meg, hogy bajba jutottak, vissza kellett adnom nekik az összes spórolt pénzemet.

Meglett a tárgyalás, szabadlábon védekeztem. Sosem tartóztattak le. Másfél évre ítéltek, és ki kellett fizetnem a tartozások felét.

Megmondták, hol kellett leülnöm a büntetésemet, bepakoltunk a kocsiba, Angéla vezetett. Jelentkeztem a börtönben, Texasban.

Ront öt évre ítélték, plusz egyre, mert megfenyegette a lányomat. A pénzbüntetését könnyen kifizette, volt neki pénze Kanadában, ahol házat vett és telkeket.

Hát csak így. Béla szemmel láthatóan megkönnyebbült, hogy mindezt elmesélte. Végeredményben nem is volt ez olyan szörnyű dolog. Más kérdés, hogy a hitelkártyák lenyúlását ilyen szigorúan büntetik a federálisok.- így kezdődött - mondja most - az én börtönéletem.

* * *

A portán nem is tudtak rólam. Végigtapogatták a holmimat, széttépték a Bibliát, túl vastag volt nekik. Megnézett valami orvosféle is, levetkőztem, felvették a leltárt, és mehettem tovább.

Kétféle szoba volt, négy- és tízszemélyes. Kint vécé és zuhany. Én egy négyszemélyesbe kerültem, ahol volt már két mexikói és egy arab. Ezek itt ilyen privát börtönök, amit az állam fizet. Műhelyek vannak bennük, mosodák és egy közös étterem. Engem asztalosmunkára osztottak be. Könyvtár is volt, olvastam. Hogy mit, arra már nem emlékezem.

Nem is lett volna baj, ha nincsenek a többiek. A két mexikói az őrökkel balhézott, az arab ordított velem. Azt állította, hogy Béla zsidó név, és ő megfogadta, hogy kiirtja a zsidókat és a jenkiket.

Mindenki mondta a magáét, amíg csak össze nem verekedtek. Loptak, mint a szarka, ellopták még a cipőmet is. A kábítószeresekről nem is beszélve. Működött közöttük is egy maffia.

A családom minden hónapban meglátogatott. Tizenhat óra, autópályán, oda- vissza. Ügyvédet fogadtak, írták, egyiket a másik után, a perújrafelvételi kérvényeket. Nem sok eredménnyel: hat hónapig tartott, mire megkaptuk a nyugtát, hogy a levél megérkezett.

Aki kérvényt írt, az ráadásul magánzárkát kapott. Közben áthelyeztek egy másik börtönbe, ahová már nem jöttek utánam a levelek.

40