Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 4. szám - Ferdinandy György: Az amerikai menekült
- Közben - folytatja a Toronyőr — történt valami. Nyilván egész idő alatt ezen gondolkozott.- Egy süketnéma meghívott a baptistákhoz - meséli. Tallahasséban. Elkezdtem olvasni a Bibliát. Megkereszteltek. Kezdett megváltozni az életem. A pásztort meghívtuk egy ilyen vasárnapi ebédre. Elmeséltem neki '56-ot. Hát ennyi. így kerülgetjük a lényeget.- Mégis! Hogyan kerültél ide? — kérdezem.- Az egy hosszú történet! - feleli. Szép nyári vasárnap, a Tömő utca felett már megy le a nap. Lent az ablak alatt gitározik egy gyerek.- Azt — mondja Szentgáli Béla — majd legközelebb. V. Föl-le, mint a kerék De legközelebb más van. Béla azt meséli, megint gyárban dolgozik, a műhely időről időre befuccsol: tönkremegy.- Szerettem volna otthon maradni - mondja. Várni a gyerekeket. Hogy legyen valaki a házban, amikor hazajönnek az iskolából. Ne csak az utcán a kábítószeresek. Csináltam egy autójavító vállalatot. Soha nem tanultam, igaz, de belevágtam. Megvettem, helyrepofoztam, azután újra eladtam a kocsikat. Jól ment az üzlet, gyakran három motorcsere is volt egy nap alatt. Építettem egy nagyobb műhelyt. Föl-le, mint a kerék. Ha nem tudtam fizetni, kikapcsolták az áramot. Mindig volt erőm újrakezdeni. Tíz százalékot a templomnak adtam. Ha nem volt mit ennünk, a templom adott. Hát csak így. Otthon dolgoztam, várhattam a gyerekeket. Ebéd után aztán irány a műhely! Velem voltak, tanítottam őket. Hogy legyen valami a kezükben. Mert abból, amit az iskolában tanul, nem él meg egy gyerek. Pénteken kellett átvinni a templomba a pénzt. Egyszer annyira siettem, hogy egy motor leesett. Gondoltam, mindegy. Átmentem, fizettem. Azután vissza, haza. Be a műhelybe, és látom ám, hogy a motornak semmi baja. A Jóisten megsegített. Már a házat is kifizettem, amikor lett az a tűz. Felrobbant a benzin, a műhelyem leégett. Hogy mitől, ma sem értem. Nem voltam nagy dohányos, és mindig kint az udvaron nyomtam el a csikkeket. Eloltottuk, kórházba kerültem. Haragudtak, mert még akkor se hagytam, hogy hordágyra fektessenek. Saját lábamon mentem az ambulanciáig. A mentőkocsiig. Három hónapig jártam kezelésre, megmentették a lábamat. Edward fiam küldött pénzt. Katona volt, azt írta, hazaengedik. Pihennem kellett volna, de én és a pihenés! Dolgoztam tovább. Újra beindítottam a műhelyemet. Már-már egyenesben voltam, amikor jött a kórházból a számla. Ötvenkétezer dollárt követeltek. Hiába mondtam, hogy betegbiztosítást fizetek. Nagyon sok 38
