Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 4. szám - Ferdinandy György: Az amerikai menekült

Hát én aztán szétszedtem és eladtam a gépeket. Kifizettem az asszonyt, és abból, ami maradt, vettem egy benzinkutat. Azután azt is eladtam. Nyitottam egy kis műhelyt, egyedül. Ki tudja, hányadszor, megint csak újrakezdtem az életet.

* * *

Huszonhét éves voltam, amikor megismertem Shirleyt. Kingdom Cityben dolgozott, egy étteremben. Erős, életvidám asszony, azonnal megtetszett nekem. Csak hát ez a huszonhat éves nő hallani sem akart a férfiakról. Azt mondta, ismeri a fajtájukat. Az első férje, egy szélhámos, három gyerekkel hagyta magára. Ez itt egy akkora ország, hogy ha valaki lelécel, azt a Jóisten se találja meg. A második már inkább otthonülő volt. Ez meg a kislányokat rontotta meg.

Hát csak beszélgettünk, minden este, ott az étteremben. Elmondta nekem, hogy ő negyedrészben indián. A nagymamája még a cherokee indiánok rezervátumában született.

1970. augusztus nyolcadikán jött el először velem. Ezt a dátumot, látja, megjegyeztem. Igazából aznap kezdődött el az én életem.

Azt, hogy elvenném feleségül, mindjárt első nap megmondtam neki. Felhozott mindenféle kifogásokat. Tizenegy napra rá meglett az esküvő.

Összeköltöztünk, elhoztuk az ő három gyerekét meg az enyémet, aki az anyósomnál maradt. Lett megint négy gyerekem. Elmentünk a Janette férjéhez is, próbáltam rávenni, hogy adja vissza Toniát. Szó szót követett, megfenyegettem. O meg kihívta a rendőrséget.

Ma is bánom, hogy nem fogadtam ügyvédet. Toniát, a kislányomat nem láttam soha többé. Évekkel később volt egy nagy tűzvész Illinoisban. Mindenki megmenekült, csak az én lányom halt meg. Ki akarta menteni a lángokból az öccsét, ő pedig odaveszett. Tizenhét éves volt. Néztem az újságban a képét, rám hasonlított. Hát igen.

Ennél többet nem is tudok kiszedni belőle. Szégyelli ezt is, ezt az öt perc szünetet.- A tűz oka - mondja - egy ágymelegítő volt.

Aztán feláll és kimegy.- Elfelejtettem mondani - folytatja, miközben visszaül a képernyő elé. Amikor ez a rendőrségi ügy volt, éjjel, hazafelé menet, elaludtam a kormánynál. Összetörtem a kocsit, máig is tudom, egy Auxvasse nevű one-horse-town - egylo- vas - faluban. Elvették a jogosítványomat. Sofőrséget nem vállaltam azóta sem.

Asztalosműhelyt nyitottam. St. Louisból hoztam a munkát, konyhabútort gyártottam, csigalépcsőket, ajtót-ablakot. Egy ideig jól ment az üzlet. Aztán, mikor már nem volt elég rendelésem, a házat visszavette a bank. Beköltöztünk egy kisebb lakásba. Egy szoba-konyhába, hatan.

De hát ennek az állapotnak is véget vetettem, méghozzá egyetlen nap alatt. Tulsában - Oklahomában — műbútorasztalost kerestek. Már korán reggel odamentem, és megtetszett az a hely nekem. A tulajdonos, egy német ember, azonnal lecsapott rám:- Mikor akarsz kezdeni? - kérdezte.- Holnap! - feleltem.

34