Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 4. szám - Ferdinandy György: Az amerikai menekült

Asztalosműhelyben dolgoztam, Missouriban. Volt már saját lakásom. Templomoknak építettük a bútorokat. Ott, St. Louisban ismertem meg az első feleségemet.

Huszonegy éves voltam, Janette egy étteremben dolgozott. Volt két kislánya, négy- és ötévesek. Átköltöztünk a Mississippi másik oldalára, otthagyta miattam a férjét. Együtt éltünk hat hónapig. Azután visszament. Terhes lett, azért. A nőknek vannak ilyen furcsa dolgaik. Én meg visszaköltöztem St. Louisba.

Szereztem egy teherautót, elmentem robbanóanyagot szállítani. A kocsimban volt minden: még ebédlő és hálószoba is.

Szóval, a Janette. Megint összetalálkoztunk, három év után, bejelentette, hogy elvált. Ezúttal véglegesen. A közös gyerekünket, a Toniát nem tudtam volna letagadni. Mindenben rám hasonlított. Janette már állapotos volt: nem törődtem vele. Elvettem őt feleségül, most már hivatalosan. Megszületett a második lány, a Tera. Nem emlékszem a dátumokra, de ez körülbelül 67-68-ban lehetett.

Dolgoztam éjjel-nappal, mint egy állat. Nem könnyű eltartani egy fizetésből négy gyereket. A Janette meg elkezdett csavarogni. Azt mondta, kiegészíti a fizetésemet. Én pedig, ugye, milyen őrült az ember? Újra meg újra megbocsátottam neki.

Mert akkor én már házat építettem, kétemeleteset. És én abban a házban vele és a mi négy gyerekünkkel képzeltem el az életemet.

Aztán megint terhes lett. Nekem ugye sosem volt kondomom, és a fogamzásgátlásról ott, a mi negyedünkben, akkor még senki se hallott. Este jött meg a vérzés, be az autóba, és rohantam a kórházba vele. Éjjel kettőkor haltak meg mind a ketten. O is és a kislány is. A második gyerekem.- Hát igen! - a Toronyőr letörli a homlokáról a verejtéket. Álmodott már biztos arról az éjről, de így, szóban, minden más. A dolgokat ki kell mondani ahhoz, hogy létezzenek.

Sofőr lettem megint - folytatja. Terát az anyósom vállalta magára. Tonia velem maradt. Banker dispeach voltam! - jut eszébe. Éjjel dolgoztam. Jártam a vidéki bankokat.

Jött a két gyerek apja, elvitte a kislányokat. Az egyik az enyém volt, tudta ő is. De azt mondta, ne keverjük a dolgokat. Hát ez az én első házasságom története.

Jeanette, szegény, megpróbált rábeszélni, hogy vegyem fel az állampolgárságot. Azt állította, hogy így, amerikai feleséggel és négy gyerekkel nem lesz ez olyan nehéz dolog. Én voltam, aki halogattam. Ott, az állampolgársági vizsgán, írni kellett, és még történelemből is tettek fel kérdéseket.

Aztán az előéletem! A legkisebb szabálysértést is be kellett vallani. Még azt is, ha az ember ittasan vezetett. Szóval nem. Akkor volt a vietnami háború, de engem így sem, úgy sem hívtak volna be katonának. A rossz szemem miatt.

Dolgoztam tovább, láthatod, hogy én csak dolgozni tudok. Benne voltam az Unionban, saját műhelyt nyitottam, amikor kivágták a szakszervezetiseket. Fürdőszobabútort gyártottunk, volt egy partnerem. Először és utoljára! Mert ez aztán két hét szabadságra ment, Kanadába. Vitte magával a pénzt, és nyoma veszett. A műhely meg a felesége itt maradt nekem.

33