Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 3. szám - Bogdán László: Vaszilij Bogdanov: Arcok a forradalmi Menetoszlopból (versciklus)

„Mámorító munka, de roppantul fáradtságos, tönkrement a látásom, szarukeretes szemüveget hordok. Tudni kell, hogy a szervezetet, melyet vizsgálsz, először te látod összefüggéseket találni, melyek teelőtted senkinek sem, jutottak eszébe, elmélyedni a mikroszkóp káprázatos kristályvilágában, ahol néma csend uralkodik, amely tulajdon horizontjával körülírt valóság, fehéren vakító aréna: mindez annyira csábító, hogy képtelen vagyok pontosan leírni."

2.

Lolita és a lepkék, önfeledtek, elszántak, fityiszt mutatnak a lopakodó halálnak.

Lolita nem öregszik, perverz kamasz marad.

Éter álmából éled a lepke áradat.

Mivel odaszegezték, tűikkel hadonásznak.

Felröppennek a lepkék.

Sustorognak a szárnyak.

Otthagyják tárlóikat.

A szobában kerengnek.

És Lolitát imádva, lebeg a díszkíséret.

Hamarosan indulnak, átröppennek sietve feledés sivatagán,

Lolita, s ezer lepke.

Nabokovot keresik, a teremtőjüket.

És a sötétkamrában szól az emlékezet.