Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 3. szám - Bogdán László: Vaszilij Bogdanov: Arcok a forradalmi Menetoszlopból (versciklus)

Cellamagány jön, hallgatunk és távolodik Nevada.

Ahova eljuthattunk volna, kivárni a vizsgálatot, ameddig megújul a párt, és rendeződnek a sorok.

Ha ugyan egyszer rendeződnek? Kinek van ideje kivárni?

New Yorkba kellett volna menni, Nem a vonaton vacillálni.

Hogy elkapnak-e téged is, elvtársaid? S ha igen, mikor? Vagy csillapodik az őrület, a végeérhetetlen terror?

Ott üldögéltél a Béke Világtanács ülésein, ahelyett, hogy finomult volna, egyre csak elmélyült a kín.

Aztán vége lett ennek is, megírtad memoárjaid, nem egész úgy, ahogyan történt, de éltek az alakjaid.

Hisz úgy is történhetett volna, őrjöngtek agitátorok, ahogy megírtad, kedves Hja. Igazán ismerted korod.

30. Nabokov

1.

„...leheletfinom hálóval, üvegedénnyel, melynek alján éterrel átitatott vatta rejlik, malasztból és sörpárlatból készített csalikkal Nabokov egész életében pillangókra vadászott. Mély szenvedély volt ez, de bizonyos időszakokban a kenyérkereset szórakoztató módja is."

93