Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 3. szám - Bogdán László: Vaszilij Bogdanov: Arcok a forradalmi Menetoszlopból (versciklus)
28. Babel És elment a lovas katona, a zsitomiri kuplerájba. Egy szőke hölgyet keresett. A galíciai pusztákat megülő, atlanti homályban. Elbűvölte a képzelet. Az emlékeit variálta. Türelmesen várt. Elajnalig hallatszott csengő kacagása, de nem jött le az emeletről, másokkal mulatérozott... Már el is felejtette volna? Már egy másikat kapott? Hűséget várni egy cafkától, eléggé eszelős dolog. Ült a faasztalnál. Ivott. És megszólalt a balalajka. Táncra perdültek a leányok, és a vörös parancsnokok, a zsitomiri kuplerájban. Az új életünk hajnalán, kivárt a lovas katona, hogy mire, ő sem tudta tán? Már nem is hallszott kacagása, elaludt volna az a lány? 29. Ehrenburg És Spanyolország szép volt, Ilja? Katalán lányok, asszonyok? A napfelkelték Granadában ? Fekete Hegyen zarándokok? Ürömfűtől illatos sierra? Az andalúziai borok? Akna és lőporfüst gomolyban a remény szédülten forog. S te arra gondolsz, mi lesz otthon Ó, gyanakvások évada.
