Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 3. szám - Utassy József: Akiért a Zambézi zokog (versciklus)

Most tél van, mocskos, vírusos. Holló kiált rám, ezernyi.

És halálodat belengi a semmi, a semmi.

Már csak az álmok

Milyen mogorva, halk, szomorú vagy Lesír a fűzfák bánata rólad.

Minszktől Rédicsig leszegett fővel bukdácsolsz, ődöngsz a temetőben.

Már csak az álmok, a pille álmok könnyebbítik mázsás magányod.

Tőled Isten is félve fél, reszket: négy égtáj nyögi tölgyfakereszted.

A csend hintája

Kijárok a játszótérre.

Szeptember van, még zöld a csend, Isten őszi remeklése.

Magányosan egy hinta leng.

Egy hinta leng magányosan, benne a drága Senki ül, arcán bánat, talán mosoly, de nem beszél, csak senkiül.

Hát akkor: senkiül egy hangot! Nézdel maga elé, mereng.

Ne raboljátok el, harangok!

És leng a csend hintája, leng.