Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 3. szám - Utassy József: Akiért a Zambézi zokog (versciklus)
Úton És megy az ember, bandukol, dúdol végig ezen a vérmocskos úton, kalapján agonizál a virág, gyalázza Istent, keresi fiát, és megy az ember, mendegél, ballag, szeme vizében fürdik egy csillag. Jóskám! Se sír, se pap, se koszorú, se harangszó, se bánat. Almomban olyan szomorú szívvel néztem utánad! Kiszemelt magának az Úr. Többé sohasem látlak! Majd számolunk Nem törtél meg, nagy Isten! Tőled meg nem törettem! A játszma látszólag tiéd, ám vívjuk rendületlen. Majd számon kérem tőled én: apámat, fiamat! Szívem jegén rőt rianás jajául végig: rianat. Te otromba, bumburnyák Isten! Te, a kozmosz böhöm-nagy ökre! Halálom után majd számolunk! Hiszen te élsz, élsz mindörökre.
/
