Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 3. szám - Utassy József: Akiért a Zambézi zokog (versciklus)
Csillagközi csaló Kimutattad fogad fehérét, te csillagközi csaló, vérét vetted fiamnak, vérét, sajogtatja sebem a hó, kimutattad fogad fehérét, te csillagközi csaló! Hogy gyűlöllek, ó hogy utállak, megfertőzi szájam a szó, szétjárványul a dal utánad, ettől leszel mindenható, hogy gyűlöllek, ó hogy utállak, te, te csillagközi csaló! Nagy kék szemeidet örökre lehunytad Nagy kék szemeidet örökre lehunytad: halott az én drága, kicsi fiam, halott. Engemet már, hidd el, a halál is untat. Elek, amíg élek. Ha kell, hát meghalok. Eleddig én apám sírkeresztje voltam, veled most jövőmet temetem el végleg. Kell az istennek egy ember, aki árván, őszen, kiraboltam a Napba néz érted. Nem tudom kimondani Harminc esztendeje írok, hullasárgák a papírok, és nem tudom kimondani halálodat, Jóskám! Mert sem igém, sem metaforám, se ferde percem, se vak órám, hát nem tudom kimondani halálodat, Jóskám!
