Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 3. szám - Tandori Dezső: Kurt Schwitters nyolc-és-fél („Hiányzik végig az igazi fél?”)
mit, s maga a tökély így is. Schwitters nem prédikál semmit, végső soron semmit nem is „mond". Mégis tollat ragad. A kollázs játékában nem kötelező részt venni, be akinek ez is világ... (Laza fordításom.) Hans Richter: A káoszban senki nem volt olyan otthonos, mint ő. Olyan jól kiismerte magát, hogy bútorozott szobának ugyanúgy tudta látni, mint Mindenségnek. Végül így költözött be oda... élete végéig. (Megtoldanám: és tovább.) Peter Demetz: ...valójában a modem poétika megalapozója volt, törekedvén arra, hogy rajzolói mentalitását a szöveg felé tágítsa-nyissa, a műnemeket elegyítse. Feltalálója a jelentős badarkodásnak a modern képtelenségek és a romantikus képességek között. Egyetlen méltó szellemtársa Gertrude Steinnek, a művészeti forradalom utáni korszakban (és utána, Stein után TD) hozzá tudja adni az elve- szítettekhez a maga többletét. (!!!!!!!!!!) IV. Mi köt engem Schwittershez? Amikor rettenetesen nagy volt a magyar műfordítás szervezett palettája (és az állami támogatás nem ment a dolgok rovására! na istenem, két kolhoz-óda mellett a teljes Bauhaus, Dada stb. válogatása jelenhetett meg, nem sorolom), az akkori közművelődési kiadók egyikének jóvoltából lefordíthattam az Anna Blume című verset, melyet már Kassákék is átdolgozgattak (ha nem is épp ő... vagy nem tudom), derék, ihletett szakszervezetiek a harmincas évekből, poéták etc. Akkor kezdtem ismerkedni Schwitters életművével, megragadott a kettőssége. Avandgárdnak minősített (nem avantgárd!) kezdeteim után megvádoltak, konzervatív lettem. (Manapság minden tíz jeles költőből itt heten konzervatív formákat használnak, mindegy. Jó volt akkor még, fiatal voltam, 35-37 éves. A feltételes megálló című kötetemben, 1983, egymás mellett vannak szövegek, pokoli nehézségi fokú kötött versek az impresszionistákról, Van Gogh műveiről stb., továbbá képversek, szívfacsaró romanticizmusok, Szomory, Duchamp, madarak, város, ország, híres ember etc.) Akkor kicsit utazgattam Bécsbe, fölfedeztek rendhagyó előadóművészként. A felolvasás elmaradt, happening azért nem volt (mindig) a dolog, MERZ-mű-féle volt, mondták is, lelkemben a magyar Schwitters vagyok. Na ja. Hannover városa, egy publikációm nyomán (képversek és rajzok Schwitters-albuma), meghívott a világkiállítás évének pályázatára, lefordítani az Anna Blumét. 120 ország (Samoa, Virgin-szigetek, Franciaország, Izland, Japán, Tahiti etc.) 1-1 indulója. így már nekem is vannak esélyeim. Felkértek továbbá, írjunk (postán elküldve szintén) humoreszket az Anna Blume alapján. Én Anna Blumét lónak tettem meg, ihletőm volt a hannoveri lópálya, ahol jártam, a Neue Bult (Alte Bult?). Bekerültem a tíz nyertes közé, pláne mert németül írtam munkámat. De akkor már nem vágytam utazni, a francia földi, ausztriai etc. előadásaimból is fásult felolvasások lettek, véget ért ez nekem. Hannoverbe már nem mentem el. 1999-ben Dublinnal az utazások is véget értek, nem vagyok bolond, hogy a magam médiuma legyek, az írás épp elegendő. Az se annyira kell már. Jött a rajzolás. Néha mondom: én fizetnék, 57
