Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 3. szám - Tandori Dezső: Kurt Schwitters nyolc-és-fél („Hiányzik végig az igazi fél?”)

ha (belülről) rajzolnom nem kéne. De itt most Schwitterst a Nündel-könyv címlapjáról le akartam rajzolni. Nem ment. Akkor láttam, a könyvben még 4-5 fotó van róla, mind más. Megnyugodtam. Kicsit mókás így ez a 8 és 1/2 Schwitters, valahol megvan a hiányzó fél a 9-ben, vagy fél sosincs... nem tudom. Szöveg és rajz. Lakásunk általam lakott részében, (főleg általam alakított szobájában, másfél szobájában Merz-mű a sok papír etc., semmit sem lehet meglelni, pár frissebb dolog kivételével: a halmok olykor összedőlnek.

V.

Olvasóm: mentségem-e, hogy úgy szeretett FORRAS-om évfordulójára valami bizarr dologgal hozakodtam elő? Meg hát miért is lenne bizarr?

Isten éltessen, kedves Forrás! Az ég legyen azokkal, akik e lapot csinálják. Kellhessünk, továbbá.----Mire ez az írás megjelenik, 70 éves múltam... ha megérem. 1977 bizonyos tragikus(nak mondható) eseménye után kezdtek megkeresni minket a rászoruló, 3-3 dekánál sosem nehezebb madárkák. Vakok, félszámyúak, kipottyantak, nyomorék lábúak stb. Egyik eset sem volt ugyanaz. Volt, aki 14 és fél évet élt. De 10-nél többet legalább 8-an.

Persze túléltük őket. Most, angolosan Little Joseph-nek (Józsefke, a Pici) nevű sánti, mozgássérült hím verébkénk, kalitkában kénytelen élni - „szereti rácsát", írja Robinson Jeffers v. Randall Jarrell, ők amerikai költők -, sok aggodalomra ad okot. 2006-tól végzetes árnyékú balesetek kezdtek érni, szerencsém mentett meg... halálos balesetek lehettek volna. S én, aki senkit sem vizsgálok (madárkámat kivéve, s ebben Feleségem az élmezőny), majdnem bármi-műtét- csak-legyen-mert-kibírhatatlan-a-kín állapotig jutottam. Azóta az egészségem ... imáim első számú tárgya. Mindennap 5-10 medvét, „játékmadarat", holt madaraink utáni emléktollat, papírt, rudat simogatok meg (gyógyszereimet is ott tartom, de ez ízetlen vicc, a gyógyszerekről, melyek növényiek, néha elfeledkezem). Kevés mozgás jött az összezúzott váll, lenyomorodott combtő stb. után, hízás. Rettenetes adagokat tudok ma is teljesíteni: 7-et a 9 Schwittersből szept. 4-én rajzoltam, este 6 és fél 9 közt. Igaz, nem is jött a szememre álom. Még sokat beszélgetni, sakkozni is félek, feldúl. Találkozni nem járok sehova. (Ha Hollandiába se mentem el, egy szépséges madaras szereplésem ismétlésére, vagy hát statisztának akár...) Megvan az erőm, de csak rövid távokra. Nagyon rövidekre. Ha leülök valahol, ott is maradnék „örökre". Pádon, klotyón, konyhai asztalnál. Sok-sok fölös kilót felszedtem. Bármikor abba tudtam hagyni, de kávé helyett végigvörösborozgatom napjaim, mintha konyakot kortyolnék, úgy. Keveset olvasok, de azt nagyon. Három folyóiratnak is írok könyvekről, ezeket elolvasom. De a festészeti albumok, újra...! És a figuratívok is, beleszerettem a figuratívba. Rajzolni nem tudok, mégis, baleseteim óta fejeket (férfiak) és aktokat (fej nélkül, nők) rajzolok. Bejött az emberiség. Az emberekkel jól ki tudok jönni, ellenben ahol emberiséghatás van, már az egyénekkel is bajom van. Velem is nekik? Napjaim jelentős részét töltöm a szobában középen, egy fotelban, és madárkánk, ha jól van - most kicsit furcsán, jaj! -, minden mozdu58