Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 2. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT SZALAY LAJOS - Szerdahelyi Zoltán: Az, hogy nyelvészkedünk, az egy magánügy (Vászolyi Erik ausztráliai magyar nyelvésszel Szerdahelyi Zoltán készített interjút)
hető, hogy aspiránsként (a zászlótépéses ügy és egyebek ellenére) külföldre mehettem, s 1966-ban sor kerülhetett második zűrjén utamra, amikor már tényleg otthon éreztem magam a távoli északon, és még több kilométernyi zűrjén anyagot (narratívákat, folklórt, népdalokat) vettem föl s hoztam haza. Ezek ma is megtalálhatók odafönt ős Buda várában: az MTA Zenetudományi Intézetének az archívumában őrzik, digitalizálva.- Azért zürjétifóld, mint a testvéri Szovjetunió része, csak-csak szocialista relációnak számított (hogy a korabeli hivatali zsargont használjam), ám Helsinki, ahol tudományos kongresszuson vett részt, vagy Cambridge már az átkos kapitalista világrendszerhez tartozott...- A két város együttes említése szerencsés, mert az én sorsom szempontjából is összetartoznak. Tudományos indokból Vászolyi tanár urat két hétre kiengedték Helsinkibe 1965 augusztusában, a Nemzetközi Finnugor Kongresszusra. A kongresszus tiszteletére adott szovjet (!) követségi fogadáson jött létre aztán az a bizonyos történelmi kézfogó egy angol úrral, John Gordon Coates-szal, mely engem utóbb Cambridge-be segített. A valamikori angol diplomata ugyanis eltökélte, hogy tudományos pályára lép, és hogy doktori értekezését a zűrjén irodalomról írja. így kezdődött évekig tartó levelezésünk, melynek részeként szereztem neki zűrjén könyveket, miegymás. Meg is írta disszertációját 1968-ra, de akkor kiderült, hogy senki nincs egész Nagy-Britanniában, aki zürjénül értene, és le tudná vizsgáztatni. A szovjetektől (oroszoktól) vizsgáztatót kérni körülményes, nehézkes, bizonytalan volt - és nem is kívánatos. így került sor arra, hogy a cambridge-i egyetem Vászolyit kérte fel az egyik vizsgáztatónak. Az én kiutazásom, az itt kezdődött. A doktori vizsga sikeresen lezajlott, és utána jöttem volna haza. Arra nem számítottam, hogy a szovjet elvtársak közben megszállják Prágát. Ez volt számomra az a bizonyos utolsó csöpp a pohárban...- Szeretném, ha angliai tartózkodásáról is felidézné emlékeit. Annál is inkább, mivel az-a biztató kezdet dacára - viszonylag rövidre sikeredett, s hamarosan Ausztrália felé vette az irányt.- Miután John Coates nem sokkal később megkapta a doktorátusát, mi azon voltunk, hogy Angliában megpróbálunk finnugrisztikát teremteni. Én Cambridge-ben kaptam a Claire College-tól egy kétéves ösztöndíjat - Visiting Fellow lettem. így egzisztenciálisan még rendben is lett volna a dolog, legfeljebb távlatilag volt kétséges az, hogy érdemes-e Angliában maradnom, mert bizonyos idő után eldőlt az, hogy itt finnugrisztika nem lesz. Na most akkor hova menjek? Európában nem voltak kedvező lehetőségek számomra, Amerikát meg sose szerettem. Kanadában kaptam volna állást antropológiai területen: az északi őslakosok, eszkimók, indiánok komplex vizsgálatához lett volna felhasználható az én finnugor területen szerzett tapasztalatom. Csakhogy én a zürjéneknél megfázítottam a lábamat, Cambridge-ben már fájt a térdem, bicegtem. Mivel az angol klímát se nagyon bírtam, a tíz hónapos kanadai tél se javított volna az állapotomon. Úgyszólván a semmiből halászta elő egy amerikai kollégám, hogy lent, az ausztráliai Perthben éppen egy tudományos kutatót keresnek, aki az ausztrál bennszülött nyelveket föltérképezi. Hát igen, de hagyjam akkor egész eddigi pályafutásomat? Erre ő, jellegzetesen amerikai mentalitással azt mondja: „Nem hagyod ott, mert amit megtanultál, majd ott adaptálod!" Először meghökkentem, de átbeszéltük a dolgot, és végtére neki sokban igaza lett.- Sikerült tehát adaptálni az arktikus zürjéneknél szerzett különféle tapasztalatokat az Egyenlítő környéki ausztrál bennszülöttek világának tanulmányozásához?- Fokozatosan nyilvánvaló lett, hogy igen. Először persze minden nagyon idegen volt és nagyon újszerű, természetesen. És rendkívül érdekes. Nyomasztott, hogy keveset tudtam az ausztráliai fekete bennszülöttekről. Még kevesebbet a nyelveikről, noha már Cambridge-ben, a könyvtárban előhalásztam minden létező szakirodalmat, úgyhogy 106
