Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 2. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT SZALAY LAJOS - Szerdahelyi Zoltán: Az, hogy nyelvészkedünk, az egy magánügy (Vászolyi Erik ausztráliai magyar nyelvésszel Szerdahelyi Zoltán készített interjút)
Szerdahelyi Zoltán Az, hogy nyelveszkedünk, az egy magánügy Vászolyi Erik ausztráliai magyar nyelvésszel Szerdahelyi Zoltán készített interjút Vászolyi Erik Ausztráliában élő, magyar nyelvész, akit a világban Eric Vasse néven ismernek. Nemzetközi ismertsége elsősorban abból adódik, hogy elvégezte az ausztráliai bennszülött nyelvek és nyelvjárások feltérképezését (mintegy 100 nyelv és ennek több száz nyelvjárási változata). Vászolyi Eriket azonban nálunk elsősorban a finnugrisztika tudománya tartja számon. Hazai publikációi főleg a nyelvrokon zürjéneknél végzett kutatásairól számolnak be. Legutóbb a tavasszal jött ki egy közös kötete Lázár Katalin népzenekutatóval a Tinta Könyvkiadónál, Sudár fenyő nőtt az erdőn címmel (alcím: Énekek Komifóldről). Őszi budapesti beszélgetésünk e kötet apropóján indul.- Az MTA Nyelvtudományi Intézetében áprilisban tartották közös könyvük bemutatóját, amin nem lehetett jelen. Most, „megkésve" tudott csak Budapestre jönni. Bár, ha meggondolom, ez a néhány hónap semmi ahhoz a 40 évhez képest, amennyit a kötet megjelenése csúszott...- Könyvünk azért nem jelenhetett meg eddig, mert a Zürjénföldön feljegyzett szöveges anyagot ugyan három kötetben kiadták már (Vászolyi-Vasse, Eric: Syrjaenica I-III. Szombathely 1999, 2001, 2003), a gyűjtésnek ez a része viszont a népzenei anyagot tartalmazza, amelynek közzétételéhez etnomuzikológusra volt szükség, nekem viszont nem volt kapcsolatom hazai zenetudósokkal. A hosszas késedelem és a tekintélyes távolság miatt már nem is számítottam arra, hogy sikerül valaha az életben publikálni a zenei anyagot. Aztán, váratlanul, 2004-ben ausztráliai lakóhelyemre, Perthbe érkezik egy levél, ismeretlenül, nevezetesen Lázár Katalin ismert finnugor népzenei szakértőtől, aki korábban már három osztják-vogul expedícióban vett részt. És akit érdekel az én anyagom, mert szeretne tovább lépni és más finnugor népek muzsikájával is megismerkedni. Elképzelheti, mennyire megörültem. Rögtön válaszoltam is: „Drága Asszonyom! Életem legszebb napját szerezte, mert eddig, mindeddig Magára vártam!" — A hanganyag épségben megvolt még ekkor? — Reszketve nyitottam fel a ládafiát, ahol a kb. 13 kilométernyi magnetofonszalagot őriztem, 1959-1966 dátummegjelölés alatt. Nem is annyira a mindig éhes ausztráliai egerek esetleges kártevésétől tartottam, mint inkább az anyag demagnetizálódásától. Ha meggondolom, azok a tekercsek azért nagy utat futottak be Zürjénföld-Moszkva- Budapest-London, majd onnan Ausztrália, Perth városa között. Kibontottam őket, és láttam, hogy szemre kifogástalan állapotban vannak. Az igazi tanúságtételre azonban Budapesten került sor, amikor Lázár Kati feltette a tekercseket a Zenetudományi Intézet laboratóriumában. És igen, a kitűnő német Agfa magnótekercseknek hála, az anyag több mint negyven év után is kiválóan szólt! Elmondhatom, hogy nagy kő esett le a szívemről és nagy volt az örömöm, hogy végre közzétehetjük ezt az eddig ismeretlen kincset. 104
