Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 2. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT SZALAY LAJOS - Sümegi György: Szalay Lajos műveinek a világa

grafikus művészet eleganciáját és a szobrászat erejét ötvöző képzőművészeti formát" (Virginia Carreno) hoztak létre.

Hozzátehetjük: új képzőművészeti formát, a rajzalapú, a rajzkompozíciót közvetítő vas domborművet. Szalayban megvolt az örök kísérletező, alkotói kíváncsiság egyes rajzai rézkarcba való áttételekor ugyanúgy, mint a rajzok fotog-ráfia segítségével történő negatívba fordításával (így fekete mező lett a papír fehér síkjából, a fekete tusvonalak pedig fehérré váltak) és rajzai, rajzkompozíciói nagyméretű festményeken történő újrafogalmazásában.68 Rajzot tanító professzorként is kísérletező, mindig kezdeményező volt, a kitűzött feladatok megújításában példamutató. Enrique Barilari volt Szalay-tanítvány szerint: „Behunyt szemmel is rajzoltunk. A figurát alulról, alulnézetből vagy felülről, fejtől kezdtük el — így gyakoroltunk."69 Egyes korabeli kritikákban merült föl a 20. századi argentínai rajzművészetnek az a korszakolása, amely szerint „Szalay előtti" és „Szalay utáni" periódusról kezdtek beszélni, elismerve műveinek és tanításának a tanítványain keresztül megnyilvánuló hatását.

Szalay egy késői interjúban azt nyilatkozta, hogy „a festést 1935 táján abbahagytam". Ám ezt úgy kell érteni, hogy valójában lemondott a festéssel, festményekkel való önkifejezésről, és áttért a rajzolásra. Azonban egész művészeti pályáján továbbra is festett, kisebb-nagyobb feladatok megoldására változatlanul kénytelen volt a színekhez fordulni. Tucumánban pl. megfestette dr. Aczél Mártonnak a feleségét és a kislányát egy enteriőrbe helyezett kettős portrén.70 Itt is bővült könyvekhez, könyvcímlaptervekhez készült kisméretű festményeinek a száma. Federico J. Peltzer (Tierra de nádié) könyvborítójára zsúfolt - expresszív, többfigurás kompozíciót tervezett. A Torstahi 50 (Acélkapu 50) című kisméretű festett kollázsán a mesteri kiegyensúlyozottságot, a hideg és meleg színek kiegyenlített használatát, a szellemes megoldást egyaránt értékelhetjük. Eszközhasználata profizmusában az 1940 körül keletkezett pasztell fogkrém-reklámnak a továbbfejlesztett változataként is értékelhető a Torstahi 50/Acélkapu 50. Szalay egyébként sem tett lényegi különbséget alkalmazott mű és autonóm között. Az ő számára egy könyvborító azonos fontossággal bírt bármely más rajzával. Konecsni Györgynek írta 1969-ben: „alkalmazott és finom művészet között nincs különbség",71 vagyis azonos intenzitással készült mindegyik munkája. Az argentínai festményeknél észlelni lehet egy új jelenséget, korábbi festményeinél nem tapasztalt jellegzetességet: mintha élénkebbek lennének a színei, a korábbi kompozíciói drámai hangulatát fölváltotta a derűsebb, telt színekkel való fogalmazás. Akár üvegablakterveket készít, vagy éppen a keresztút egyes stációinak a képeit fogalmazza: merész rövi68 A Budapesti Képzőművészeti Főiskolán, az 1960-as évek végén, két évet végzett lányával próbálta vetítővel arányosan fölnagyítani a rajzait. Ez azonban technikailag csak digitálisan sikerült a 90-es években, San Diegóban, leányának, Claira Phippsnek.

69 Sümegi György: Szalay Lajos argentínai periódusa (1948-1960). In: A Herman Ottó Múzeum Évkönyve XXXIX. Szerk.: Veres László-Viga Gyula. Miskolc, 2000. 335.

70 Vászon, tempera, 66,5x76 cm, J. Etele L. Aczél túl., Buenos Aires

71 Sümegi György: „Alkalmazott és finom művészet között nincs különbség." Szalay Lajos levelei Konecsni Györgynek (1969). In: A Herman Ottó Múzeum Évkönyve XLIV. Veres László-Viga Gyula. Miskolc, 2005. 458.

62