Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 2. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT SZALAY LAJOS - Sümegi György: Szalay Lajos műveinek a világa

dülésekkel, montázsszerűen, erős léptékváltásokkal dolgozik. Az egész sorozaton a fragmentalitás, a részekből összerakottság, a töredékesség a kiütköző jellegzetesség, helyenként kontrasztáló, már-már brutális formaadásban.

Szalay rajzkönyveit és sikeres argentínai kiállításait ismertetve kezdte az argentin - és ezzel egybehangzóan az emigráns magyar - sajtó Picassóhoz hasonlítani, Picassót idézni Szalay rajzaival kapcsolatosan. A 20. századi magyar művészetből Aba-Novákról, Csontváryról és Szalayról nyilatkozhatott Picasso, ám a Szalay-citátum hitelessége a legenda burkából nehezen hámozható ki. Lehet, hogy csak az argentínai rajzolás egén megjelenő Szalay-jelenség újdonsága, meglepő volta, a számukra valódi nóvumjellege hívta elő a hasonlítás eme kézenfekvő attitűdjét az argentin sajtóból. Hogy a legismertebbhez, az akkori világ legjelentősebb rajzolójához hasonlítják, abban mindenképpen van egy magas művészeti rang manifesztálása. Egyébként reális alapja az összemérésnek, hogy ahogy már említettük, 1947-48-ban rendszeresen megjelentek együtt a Les lettres frangaises oldalain. A másik pedig az lehetett, hogy Szalay 50-es évek eleji munkái hasonlítottak leginkább a nagy katalán műveihez, formailag azok állnak legközelebb a Picasso-alkotások világához. Azt pedig, hogy a magyar emigráció, a nyugati magyar sajtó örömmel átvette a Picassónak tulajdonított rangemelő mondatot - természetesnek vehetjük, hiszen önmaga elismerését, az emigráció súlyának a növekedését is láthatta e párhuzamban. Szalay természetesen része volt az argentínai, a Buenos Aires-i magyar emigrációnak. De mindig, mindenütt kiterjedtebb (kiadókkal, lapokkal, szakmai körökkel) kapcsolatrendszert tartott fönn, mintsem megmaradt volna a szűkén vett magyar emigráció keretei között. Ráadásul a magyar emigránsok különböző csoportjaival, irányzataival is meglehetősen ambivalens viszonya alakult ki, ami az életútja (s így művészete) kényszerű megváltoztatására is döntő befolyást gyakorolt.

Szalay argentínai működése csúcspontját (egyben befejezése előidézőjét) jelentik az 1956-os magyar forradalom idején és közvetlenül utána készült rajzai, a forradalomnak szentelt rajzsorozata. Ez különösen egyedi élethelyzetben, emigrációja tizedik, Argentínában töltött életidejének a nyolcadik évében fogant. Szalay a magyar forradalomról a rádióadásokból és a sajtóból értesült. Az általa elképzelt, pontosabban az ő számára képekkel és szavakkal, fotókkal és írásokkal, hírekkel megidéződő eseményeket sodró erejű, szuggesztív rajzsorozatban rögzítette. Az alkotó így idézte föl később a családja sorsának alakulását és az ő művészi pályáját is befolyásoló munkáját: „Megpróbáltam lerajzolni, amit hallottam. Nem illusztráltam, a rádió által provokált hangulatban rajzoltam. A rajzokon rajta van az akkori hangulat. [...] Hallottam a rádióban a híreket és rajzoltam. A rajzok a rádióhírekre érzett személyes megindulásom grafikai vetületei."

Szalay 44 rajza fölhasználásával tervezte meg a hazai szabad rádióadásokat (1956. okt. 23. - nov. 4.) közlő spanyol nyelvű kiadványt, amelyet megküldték a dél-amerikai ENSZ-delegátusoknak és eljuttatták további ENSZ-delegációknak is. Az S O S El drama de Hungria kötetben kiadott művei (és folyamatosan egyre bővülő rajzsorozata) további kiadványokban is megjelenhettek. A szerző személyére és munkássága színvonalára való tekintettel gyakorta és szívesen közöltek e rajzokból - szinte folyamatosan, újabb és újabb apropókból (a forradalom évfor63