Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 2. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT SZALAY LAJOS - Sümegi György: Szalay Lajos műveinek a világa

Önmarcangoló magyar volt. [...] Úgy festett némán, mint Ádám, aki most értesült Káin rémtettéről. [...] Sütött belőle a nemes harag, amely szikrázva, prüszkölve testével fedezi a szidalmazottat kések és golyók és önnön vétkei ellen."65

Szalay Párizsban - ahogyan később is olykor - az állandó rajzolás mellett festett, ahogy ezt Cs. Szabó László is említette.

A csak fényképen fönnmaradt nagyobb méretű festménye két részből, két képelemből áll. A széken ülő művész előtt papír, kezében toll, s fejét megtámasztva az alkotás nehézségei közepette fogadja a ruhátlan múzsa vigasztalását. A másik festményen a ruhátlan művész zongorázik, s a szárnyas, berepülő múzsa kottával babrál, és koszorút tart a kezében, készenlétben. A művész, az alkotó és a múzsa problematikát megfogalmazó festmények, vagy a Bar Vert vagy a Hotel Angleter falaira készülhettek, s nyertek ott ideiglenes elhelyezést. (Argentínába is magával vitte őket.)

Szalayék a békekonferencia után Argentínába, Buenos Airesbe hajóztak, emigránsok lettek. Ennek egyik motiválója lehetett az is, hogy a szervezetük legyengült, és orvosi tanácsra választották az élelmiszerekben akkor dúskáló Argentínát. De más oka is lehetett annak, hogy hazájának hátat fordított. Ellenőrizhetetlen szóbeszéd szerint a Magyar Dolgozók Pártja egyik, a párizsi békekonferencián megfordult prominensével támadt súlyos konfliktusa Szalaynak, és jobbnak látta - ezt tanácsolták is neki -, hogy a vezető kommunista politikus haragját messze elkerülje. A fordulat évének előszobájába nem tért haza tehát, hanem Dél-Amerikába ment. Buenos Aires saját ízeit, egyéni városi karakterét, jellegzetes városképeit friss rajzsorozatban rögzítette, s ez akár argentínai honfoglalásának, a város birtokba vételének is fölfogható.66 1949- 1955 között Eszak-Argentína legnagyobb állami egyetemén, Tucumánban rajzot tanított, több, Európából odakerült művésszel együtt (Dohnányi Ernő és Walter Gieseking is tanított ott pl.). Talán ez a néhány év lehetett Szalay legtermékenyebb és legkiegyensúlyozottabb alkotói időszaka, életperiódusa. Tucumánban született a kislányuk (Klára, 1950). Természetesen mindazon műfajokat művelte művészi munkásságában, mint korábban. Rajzolt, sokszorosított grafikával kísérletezett (itt litográfiát készített), plasztikai kísérleteket folytatott (néhány dombormű kikerült a kezéből ekkor). „Rajzaimban volt valami plasztikus jelleg, ami szobrászi vénára mutat"67 - fölhívták erre figyelmét még főiskolás korában szobrász barátai, Baksa Sós György és Kerényi Jenő. Sajátos, mondhatjuk egyéni plasztikai eredményének tekinthetőek azok a vas domborművek is (kb. 35-40 darab készült ezekből, kiállításon is szerepeltek Tucumánban), amelyeknek a kiindulását Szalay-rajzok adták. Két spanyol származású ötvös, Juan Martin Garcia és Manuel Nieto Garcia ún. hidegeljárással tették át vasra Szalay rajzait. Ezek a vas felületén enyhe kitüremkedést, rajzolatot teremtő domborművek „a

65 Cs. Szabó László: Hunok Nyugaton. Aurora, München, 1968. 56-58.

66 Impresiones de un inmigrante. 25 dibujos de Luis Szalay. Buenos Aires, 1949.

67 Sümegi György: Papírra simított szobrok, (Beszélgetés Szalay Lajossal). Heti Magyarország, 1992. november 6.13.

61