Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 2. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT SZALAY LAJOS - Sümegi György: Szalay Lajos műveinek a világa

gondoltam arra, hogy Magyarországon akkor valóban történtek kivégzések, és bevittem Zilahynak a Hiába, ahová akkor szintén rendszeresen dolgoztam. Zilahy /.../ azt mondta: felhúzzuk egy kicsit a cenzort, mert beküldjük neki. Ő volt a legjobban meglepve, aztán én is, hogy a cenzor átengedte a rajzot, és meg is jelent a Híd belső első oldalán. Amiért utána szépen megfeddték Zilahyt, és azt mondták, ettől kezdve a belső első oldalon nincs több rajz. /.../ Posztumusz cenzúra volt." Szalay még hozzáteszi, hogy e rajza „a tényleges helyzet elleni optikai protestálás, "50 vagyis az ő számára a növekvő német befolyás, a zsidótörvények, az erőszak megerősödése együttesen járulhattak hozzá az ilyen erős optikai protestálást sugalló művek keletkezéséhez. A Kivégzések 1940 című kompozíciónak van egy talán korábban keletkezett változata, variánsa: négy elítéltre (egyik már elterült) ketten szemből parancsra tüzelnek, birétumot viselő pap jelenlétében.51 E mozgalmas, kicsit részletező jelenetnél összefogottabb, kifejezőbb, ha úgy tetszik expresszívebb a Hídban megjelent árnyalatos, fekete-fehérrel modelláló rajz, amelyen a kivégzendők szemben állnak, s a padlón mintha a padló árnyékban lévő eresztékei tűnnének át szuronyos, hordszíjas, szembefordított puskákká. E két korai Szalay-rajz szerves összetartozása, valamint az életmű kivégzés(ek) tematikájú összes többi rajza természetes formai alapelemként ismétli a szembefordulást, a szemtől szemben elkövetett fegyveres erőszakot. Vagyis: az oeuvre-ön belül egybegyűjthetők az ikonográfiailag e műtípushoz sorolható rajzok, amelyek egyfajta Umberto Eco-i értelemben vett nyitott műként bármikor továbbfejleszthető, továbbgazdagítható művek sorozataként értelmezhetők, hiszen valóságukban is inkább szaporodik az erőszak. A tematikai azonosság alapján Szalay alkotóideje fonalára sok hasonló ikonográfiái együttest, kép-rokonokat fűzhetnénk föl. Ez alkotói módszerének, művészi habitusának alapértéke. A megtalált téma újra és ismét, szüntelenül visszatérően kap újabb és újabb rajzi formát. A szereplők túlnyomórészt azonosak (pl. a Kiűzetés jelenetben, vagy Salome, Háború, Szerelmesek és sorolhatnám tovább), de a rajzi hangsúlyok mindig változnak. Soha sincs, nem ismétlődik azonos módon az azonos tematikájú rajz. Szalay szenvedélyesen keresi, szűnni nem aka- róan kutatja az azonos témán, tematikán belüli újabb és újabb megjeleníthetési lehetőségeket. Mintha a rajzai színpadán mozgatott figurák minden, a rajzaiban való részt vehetés lehetséges esélyét igyekeznének kipróbálni. Ahogyan egyik idézett nyilatkozatában megfogalmazta: rajzai formáinak a sudarasítása ez a metódus. Gazdagítása, formai mélyítése, többértelműsítése, vagyis jelentéstartományuk sokszínűsítése. Mindez persze nem zárja ki az eltéréseket, ahogyan e két azonos tematikájú rajznál is nagy különbségek mutatkoznak. A vonalrajz sokszereplős, meglehetősen bonyolult mozgásképletű, a másik egyszerűsítettebb, alapszembenállásra kihegyezett, konkrét és elvont egyszerre. Az alakok árnyalatos, fekete-fehér modellálással megoldott plasztikussá tétele, a sötét árnyékolás, sőt, az árnyékok használata azt a formanyelvet folytatja, amely rézkarcait és illuszt50 Kivégzések 1940. Szalay Lajos rajza. Híd, 1940. dec. 6. B/II. Szalay Végtelen 1987, 87-88.

51 Kivégzés, papír, tus, 220*150 mm, J. j. 1.: Szalay Lajos. Kiállítva: Magyar forradalmi művészet, Műcsarnok, 1957. Katalógus, Bp., 1957. VII. terem 36. (Mgt, Bp.)

57