Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 2. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT SZALAY LAJOS - Sümegi György: Szalay Lajos műveinek a világa

lók által legjobbnak talált képtervében meggyőző bizonyságát adta felötlő tehetségének és a díjra érdemességének."39 40 41 Ugyanezen évben „a Budapest székesfőváros 261.036/1936. XIV. sz. polgármesteri határozattal létesített két festészeti ösztöndíjából az egyiket Szalay nyerte el".40 A siker persze irigységet kelt (elsősorban a hallgatótársakban), nemcsak támogatásokat, segítőket, hanem ellenségeket is szülhetett. Különösen az ő esetében. A mindig igazmondó, igazságkereső Szalay - ha meggyőződése úgy parancsolta - tudott kegyetlenül őszinte lenni. „Sok baloldali ember nyüzsgött és mozgott a főiskolán, és engem akkor furcsa okok miatt Aranyszájú Lajoskának hívtak. Konecsni Gyurka találta ki ezt a nevet, mert általában alkalmas voltam arra, hogy bizonyos nézeteket, amiket ott a fiúk suttogtak, megfogalmazzak.'"11 Az 1936/37-es tanév első félévében V. éves hallgatóként még beiratkozott, ám a második félévtől hiányzik újra és véglegesen. „Szentiványi Lajos jelentett fel, hogy kommunista vagyok,"42 43 Szalay így vallott erről: „A világnézetem nagyon hasonlított a kommunistákéhoz, mert szegénypárti voltam, úrellenes, és az élősködő társadalmi rétegeket mélyen utáltam, de mégis független voltam mindenféle pártállástól. [...] Ha valaki van a főiskolán a szervezkedés mögött, az leginkább még Szalay lehet." Mondhatni főiskolai sikerei csúcsán („nagyon szépen végeztem a főiskolát, rektori dicsérettel, általános kitűnő volt az előmenetelem, s a négy létező díjból 1936-ban hármat megnyertem"),'13 föltehetően 1937 őszén-telén az őt már a miskolci művésztelepen pártfogásába vevő, szeretett mestere, Benkhard Ágost rektor eltanácsolta, kiutasította a főiskoláról, még mielőtt a följelentések és a főiskolások között a jobbra tolódás miatti elégedetlenség rendőri kezekbe, akár börtönbe juttathatta volna. Nem véletlen hát, hogy a menzákon történő sorbanállások, a kevéske ösztöndíj, az otthoni segítség elmaradása miatt alkalmi munkákat (hólapátolás stb.) volt kénytelen vállalni. Pályakezdő művészként a művésznyomor, a nehéz megélhetés, a kilátástalan küzdelem rémképei riogathatták amúgy is érzékeny idegalkatát. Éppen a művészként való egzisztálás és a megélhetés kényszere fontos döntésekre kényszerítette. Főiskolai évei pauzájában ugyan Tamabodon megerősödött, Anteuszként talpra állt, most azonban már nem volt számára alternatíva a vidéki (akár miskolci) lét. A művészeti élet annyira a fővárosba koncentrálódott, hogy csak itt próbálhatta meg az érvényesülést, tehetsége továbbfejlesztését. Mindehhez főiskolai művei biztos alapot szolgáltattak. Fönnmaradt sokszorosított grafikái (kivétel nélkül hideg tű, rézkarc) tematikailag elsősorban a Bibliához kapcsolódnak (Delila és Sámson, Salome, Krisztus az olajfák hegyén). Közös bennük a merész felülnézetesség, az átlós kompozíciós séma alkalmazása, a képtér sötét-világos mezőre történő szétválasztása, a figurák és végtagjaik megnyújtása, bizonyos fajta expresszivitásra való törekvés. A Delila és Sámson című kompozíción a filiszteusok érzékeny rajza

39 Az O. M. Kir. Képzőművészeti Főiskola Évkönyve 1935-36. Szerk.: dr. Ferenczy József. Szalaynak a négy benyújtott pályaművéből, a díjnyertesen kívül megemlítik még a Szent család a műhelyben címűt.

40 Ua., mint a 41. jegyzet.

41 Szalay Végtelen 1987. 94.

42 Szalay Beszélgetések 1991. 36.

43 Szalay Végtelen 1987. 94.

55