Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 12. szám - Kincses Károly: Fényképészmester vagyok én, barátom, ennél a címnél soha nem vágytam többre (Beszélgetés Bérci Lászlóval)
kusak voltak. Azoknak fényképszerűnek kellett lenniük. Kifeszített vászonra, filccel, ilyen posztószivarral... Ismeritek ezt a filctörlőt. Úgy néz ki, mint a szivacs, csak sűrű posztóból van, az éle ledörzsölve, és ezt kormos, terpentines festékbe bele kellett dörzsölni, ezzel hol lágyan, hol erősen nyomva mindenen, gyönyörűen szép, meleg barna képet adott. Néha volt egy-egy portré, de másnap újra az erdőbe mentem, vágtam a fát. Kint voltam elég sokáig Oroszországban, mire hazajöttem, akkorára már Piroska csinált egy szép kis műtermet a Haynald utca 6.-ban. Az volt az első műtermünk. Lassan indulgatott. Nem tartott sokáig, ma már lakóház. Akkor a Duna-partra kerültünk, ahol most a Herbária van, egy kis műterembe. Azután, ahol most a nagy halcsamok van, ott gyönyörű, tízméteres műtermünk volt, néhány évig ott voltunk, akkor kiigényelték hivatalból halcsamoknak. Ugyanott laktunk az első emeleten három szoba, összkomfortos, nagyon szép, tizenegy helyiség, gyönyörű hely volt. Akkor onnan is kiszorítottak bennünket a másodikra, ott volt a műterem, ott is csináltuk, az ötvenes évek elején, nagyon fonák dolgok voltak. Akkor jött az új személyi igazolvány kurzus. A húgommal éjjel-nappal, higgyétek el, azt csináltuk, az mentett meg minket, abból tudtuk a házat végül kifizetni. Itt már műhelymunkát nagyon keveset csináltunk. Csak lassan kezdődött a műtermi fotózás is. Mert mi addig utcai kuncsafttal nem foglalkoztunk. Volt olyan rendelőm, például Putnokról, havonta 80-100 reprodukciót kért. Azután, a másik a régi világból, Ungvárról 40-50 színes havonta. Szóval ilyen stabil kuncsaftok voltak. Azután a kisebbek. Nagyon sok érdekes epizód is történt, amin utólag már csak nevetni lehet. Eleinte szépen ment, jó helyen voltunk, de már öt maszek van, úgyhogy most zuhan nagyon, ilyenformán gyenge. Olyasmi volt még régebben, még tizenöt évvel ezelőtt is, hogy a bonyhádi, mohácsi ktsz-t én patronáltam reprodukcióban. Nem tudta azt senki. Ok elvállalták a reprodukciót, mi nettó áron megcsináltuk, ők továbbszámolták nekik, és volt nekünk is haszon. Megélt egy kisvárosban öt fényképész? Abban az időben megélt, mert nemzetiségi város volt, és nagyon nagy volt a környéke. A vásárosok bejártak a piacra, és itt csináltatták a dolgaikat. Bajára érkeztünkkor, hát, kérem szépen, furcsa elmondani, de iratokkal tudom bizonyítani, ők ismertek bennünket. Mi ejtőernyősök voltunk itt. És akkor összejött a helyi fényképésztársaság, az egyiknek a céges papírján azt írták a Szegedi Kereskedelmi és Iparkamarának, hogy ne engedjék Bérciéket itt letelepedni, mert akkor az ő megélhetésük nincs biztosítva. Öt aláírás volt öt bélyeggel. De az egyik kedves bácsi nekünk ezt finoman jelezte. Beadom az ipar iránti kérelmemet ide Bajára, melléteszek egy pár nagyon szép képet a népi írókról, Móricz Zsiga bácsi, satöbbi. Az egésznek iparművésszel egy gyönyörű borítót csináltattunk pergamenből. Nagyon gusztán nézett ki. Aztán csak nem halad az én iparom intézése, nem halad, bombázások vannak. Mondom, lesz, ami lesz, elmegyek én Szegedre a Kereskedelmi és Iparkamarához. Előző nap bombázták le Szabadkát, még égett a pályaudvar. Szegeden először nem akartak fogadni. A végén aztán mégiscsak bejutok. Ki van írva, hogy dr. Ács valaki. Hát egy diákotthoni kollégám volt, akivel korábban együtt laktunk. Ő mutatta meg nekem azt a titkos hivatali iratot, amit a bajai fényképészek nyújtottak be ellenem. Szerbusz, szerbusz. Na, mi van, barátom? Mondom, hát itt van az asztalodon a kérésem, mert láttam azt a gyönyörű sötétzöld borítót. Hát a tied ez? Mondom, igen. Megnézi. Azt mondja, hivatalos titok lenne, de idenézz, megmutatom. Akkor megmutatta ezt a dolgot, hogy a bajai fényképészek mit kértek. Azt mondta, menj haza, el lesz intézve, nevetséges. Még mindig megvan az a másolatom, amit ők visszaküldték az itteni hatóságnak, hogy a Szegedi Kereskedelmi és Iparkamara 40 éve áll fenn, de ilyen kéréssel még iparostársak 102
