Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 12. szám - Kincses Károly: Fényképészmester vagyok én, barátom, ennél a címnél soha nem vágytam többre (Beszélgetés Bérci Lászlóval)
sem pán ráérzékenyítése nem volt, szalmasárga fénynél is lehetett hívni, sötét fénynél. Régen volt az Agfának a Fototechnische B, lehet, hogy vállalati úton hozzá tudnak még jutni. Ez egy olyan lemez, ami se nem pan, se nem ortochromatikus, szóval „süket lemez", és ezzel csináltuk az ilyen nehéz, sárga reprodukciókat. Például az Agfáéknak volt olyan előhívója - csak így fejből mondom -, hogy egy liter vízhez körülbelül 20 gramm hidrochinon, langyos vízbe, akkor vagy 15 gramm kálium-metabiszulfid, akkor citromsav, jól hallották, citromsav 15-20 gramm és kálium-hidroxid, amit zsírszódának hívnak, az is kellett bele, 15-20 gramm már közvetlen a használat előtt, és bróm az különösképpen nem kellett bele. Hát ami a maximális, azt ezzel ki lehetett hozni. A recept az nincs nálam, de azt el tudom küldeni. Jó? Nekem úgyse kell már. Rátettük ezt a lemezt a töröttre, lekváros felivel össze, kontaktban. Volt ilyen fél gumilabdánk, azt ezzel a világító valmain festékkel be kellett kenni, szépen kitartani egy kicsit a napra, majd rátenni erre a szendvicseit negatívra, és várni egy negyedórát. Utána lehetett előhívni a lemezt. Plasztikusan, gyönyörűen kijött a film, csak minimálisan látszott a törésvonal, úgyhogy hihetetlen. Semmiféle optikai vagy más eszközzel ezt megcsinálni nem lehet. Ilyenek is vannak. Azután ott van egy másik recept például - nagyon érdekes, amiről nem tudnak magyarázatot adni -, a melegszínezés. A régi Mimóza papírt - mert a mai papírokon nem tudom, hogy kell csinálni -, amit barnítunk, egy picikét, túl kell exponálni. Mondjuk itt nem 90 másodperces hívással, hanem 70-75 másodperces hívással melegebb lesz a szín. És természetes, f aki tani egy kicsikét. Na, most az úgy történt, hogy egy liter vízben feloldottunk körülbelül 100-150 gramm nátrium-szulfidot, 30 gramm timsót. De inkább elküldöm a receptet Károlynak, a hitelest, az a jó, nem, amit én mondok. A timsónál érdekes az, hogy egy liter vízben 90 gramm a telítés. A higany- szublimátnál 9 gramm, itt 90 gramm. Mert hogyha többet teszünk bele, kicsapódik, de így melegen megmarad. Van egy külön kis finom fűszer hozzá. Ezüstnitrát, jód-kálium kémcsőben, megvan a tizedgrammok, egy néhány csepp ammóniák, és ezt beleönteni a vízbe. A képet azt nem volt szükséges tökéletesen kimosni, csak úgy nagyjából, aztán rátenni a sparherdre, tűzhelyre, végül beletenni a hőmérőt is. Ötven foknál kezd színe- ződni - majd a színéről szólok. Igen ám, de pontosan úgy van, mint a pálinkánál meg a jó toroknál. Hogy az ötvenfokos pálinkát az alföldi magyar még eltűri. De az ötven- kettő-ötvennégy-ötvenöt az már sok. Hát így van ez az emberi kéznél is. Csodálatos dolog, hogy az ötvenfokost még tudja forgatni kézzel - fiatal kézzel még tudja forgatni a képet -, de az ötvenkettő-ötvenötöst már nem. Itt a világos színek, esküvői képnél, a menyasszonyi ruha csodálatos arany rózsaszín szélű. Nagyon szép árnyalatokban. A vőlegényi ruha pedig patinás, majdnem fémes zöld. Gyönyörű hatásuk van a képeknek. Ezt is meg lehet csinálni. Nem titok, úgy hívják: karbontóner. A Mimózáék csinálták negyven évvel ezelőtt, ez is már legalább negyvenéves. Azóta nem csinálják. Ha a mai képeket csak így fakítás nélkül beletennénk, akkor olyan lilás képet kapnának. Eredetileg a fotogravura nem magyar találmány, ezt a bécsi Robicsekék hozták először. Abban az időben még ilyen nagy lemezekre fényképeztünk. Az volt a divat, hogy a nagykeblű méltóságos asszonyt - hogy mégis elfogadható legyen -, úgy kellett nekünk mozgatni, hogy arányosnak tűnjön. Amikor gravurákat rendeltek - több személyes is lehetett, de mi egy-két személyre szerettük csinálni -, elegáns nagy papírt adtunk neki, dupla nagy papírt, arra középre benagyítottunk egy korrekt nagyítást. Amennyiben hideg színt kértek, feketét vagy kéket, ez a hideg tartomány, akkor maradt feketén, ha meleg színt kértek, akkor barnítottuk. Általában karbonnal barnítottunk. Egy körüloszlatott kép maradt ott nekünk, nagy fehér széllel. Az sem mindegy ennél a grafikánál - ezt nem tudják a fényképészek -, hogy a legfontosabb a gyakorlat: ha egy határon belül bővebben exponálom és valamivel rövidebben hívom, akkor jobban tapad rajta a festék, a grafit. Rátettem azt 96
