Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 12. szám - Kiss Gy. Csaba: Dunapataj a történelem fókuszában
jelent az - én nem szeretem ugyan ezt a kifejezést hogy egy település miként képes a történelmét eladni és menedzselni. Erre a legjobb példa Púja Frigyes külügyminiszter volt, „eladta" Battonyát a korábbi időszakban, mint az első felszabadult magyar települést. Ha az 1944-es állapotokat vesszük, akkor az Úz völgyébe 1944. augusztus 18-án jöttek be az oroszok, ha a trianoni határokat vesszük, akkor sem Battonya volt ez; utána a külügyminiszter úgy gondolta, ennek megvolt a lehetősége, hogy ő 25-ször megírja, ez hangozzék el, és amikor én egyszer azt írtam a szerzőkről, hogy a szerzők nagyon helyesen utalnak arra, hogy nem Battonya volt az első település, az akkor már nyugalmazott Púja Frigyestől kaptam a szerkesztőségemen keresztül egy levelet, és azt írta: de igen, mert Brezsnyev elvtárs 1970-valahányban is küldött egy üdvözlő táviratot Battonyára. Azt válaszoltam neki, hogy számomra a főtitkár úr üdvözlőlevelei nem jelentenek történeti forrást. Nyilvánvaló, ha Dunapatajnak a Romsics-féle köteten kívül jól megírt története van, vagy sok minden más megjelenik róla a sajtóban, a televízióban és másutt elhangzik, akkor talán egy picit belekerülhet jobban a közgondolkodásba. És talán akkor azt mondjuk, ha pontosak vagy hitelesek akarunk lenni, akkor azt mondjuk, hogy ez itt történt, innét indult, itt tartott legtovább és így tovább. Én ezzel nem felelősséget akarok fölvetni. És itt van a másik nagy gond, hogy erről az eseményről, mint kiderült itt, Bárth János említette mint néprajzos, hogy miként próbált esetleg a hagyománynak utánanyúlni, hosszú évtizedeken keresztül nem hogy nem lehetett, de jobb volt nem szólni, és nem biztos, hogy Dunapatajnak erre lehetett büszkének lennie 1989-ig, 90-ig. Ez megint egy nagyon lényeges szempont, és nyilvánvalóan hosszú időnek kell eltelni ahhoz, amíg esetleg egy lexikonban a 19-es ellen- forradalomról lesz szó, oda lesz írva, hogy kérem, az első fegyveres megmozdulás, és az, amikor néhány napra ezt a rendszert egy helyen meg lehetett dönteni, az itt történt. Tőkéczki László:- Csak annyit szeretnék ehhez a fejtegetéshez hozzátenni, ami nagyon-nagyon általánosítható példaként meggyőzhet mindenkit arról, hogy hogyan működnek az ilyen folyamatok. Nem olyan régen egy kutatás kapcsán többször fordultam a Református egyháztörténeti lexikonhoz bizonyos életrajzi adatokat keresve, és legnagyobb meglepetésemre - gondolják el, ez hivatalosan az egyház kiadványa volt -, kerestem egy György Endre nevezetű embernek az adatait, aki az elszakított kárpátaljai egyházmegyének, pontosabban egyházkerületnek az első főgondnoka volt, alapító tagja volt a Református Világszövetségnek stb., több egyházi funkciója is volt, és kérem, György Endre nincs benne ebben a lexikonban. Viszont benne van György Aladár, a testvére, akiről ez a lexikon is azt írja meg, hogy az első népszerűsítője volt a marxista eszméknek Magyarországon. így kell látni ezeket az összefüggéseket, merthogy ezek a korábbi realitásokat mutatták. Kiss Gy. Csaba:- Köszönöm szépen. Az jutott eszembe, hogy a Duna Televízióból a hét elején fölhívtak, hogy Dunapatajról nekem nincs-e fényképem, mert az ő archívumukban nincs. Mondtam, hogy föl kell hívni a Magyar Távirati Irodát. Beszéltek a Magyar Távirati Irodával, az archívummal, és kiderült, hogy ott sem bírnak emlékkel Dunapatajról, talán valami 19-es szereplőről van fénykép. Nagyon érdekes volt, hogy mikor az ifjú hölgyek a szerkesztőségben elkezdték keresni a Dunapatajjal kapcsolatos dokumentumokat, 1919-re vonatkozóan senki sem tudta, hogy 1919 és Dunapataj valahogy összefügg. Az, hogy Kalocsa 83
